Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

negyven év óta szakadatlanul sürgették és követelték. - Nem akarok ebbe mélyebben belemászni, nem tudom, ön mennyire foglalkozott azelőtt a munkabérkérdéssel, csak azt szeretném, ha ezt a füzetet hamarosan szíves volna a mellékelt két cikkel együtt visszajuttatni, a mellékelt boríték felhasználásával, amelyre nem kell bélyeget ragasztani. Most engedje meg, hogy rátérjek a levele szubjektív részére. Gondolhatja: akinek ilyenfajta panaszt megír az ember, azt eleve azok között érezte, akiktől nem is várta ezt az úgynevezett gesztust, mert úgyis tudta, hogy miként éreznek. De azért mégis bele kell képzelnie magát abba a helyzetbe, amelyben élünk most már nagyon hosszú ideje. Az ember úgy áll, mint a fűszál a viharban, munkája, jövője, családja, gyerekei nevelési lehetősége, a munkájának minden viharon keresztül megőrzött keretei vannak veszedelemben. És ha mindenen, egész hosszú pályájának visszaidézésén keresztül is mindig és most is magyarnak érzi magát, minden mögött ott a kétely, hátha mégis hibáztam, hátha mégis valami igaz van ezekben a vádakban, amelyek most végigviharzanak mindenen? Ezerszer és ezerszer gondolom végig: mit dolgoztam 12 éves korom óta, mit miért tettem ? Minden lépésemet tudom magam előtt igazolni. Mindig becsületesen gondoltam azt, amit tettem. Ha akkor valamikor nem is láttam még tisztán a célt és az utat, akkori perspektívából nézve legtöbbször az egyetlen járható utat választottam, s mai szempontból sem elítélendő megoldásokat. Áldozatra mindig kész voltam, sohasem voltam önzőbb, mint amennyire azt mai világrendünk még megengedi. Amit a momentán siker hozott, annak nagy részét fordítottam a jövőt szolgáló kísérletezésekre, a közt szolgáló dolgokra, s mindig minden elgondolásom mögött az volt, hogy emelni a színvonalat, küzdeni a magasabb bérek és a fogyasztóképes tömegekért, és mindig éreztem, hogy a szakma és az ország jövője egyformán a magasabb példányszámok útján építhető. Mindez 12 esztendős korom óta világos, tisztán áll előttem. Minden, amit azóta tettem, összefügg ezzel a meglátással. Számomra csak egyetlen magyar probléma létezik, s erről írtam már annyit önnek. De térjünk vissza a másik kérdéshez. Mondom, minden perc olyan dolgokat hoz, amelyek sérteni ugyan nem sérthetnek, meg nem alázhatnak, de állandóan borzolják a kételyt bennem. Ilyenkor bizony kellene, hogy egynémely barátomban lenne annyi gyöngédség, hogy írjon. Egy szót csak, egy levelezőlapon egy mondatot, nem többet. Kiállást, erkölcsi, anyagi áldozatot úgysem várhatok, mert az értelmetlen dolog lenne és céltalan, mint a külföldi példák mutatják. Mint írtam, öntől ez nem fontos, úgyis tudom, hogy ön ki, elég régen ismerem. De voltak hetek, amikor még újabb volt a dolog, s szinte elepedtem ezért. Most már mindegy, sok mindent elintéztem magamban, s egyre kevésbé nyugtalankodik a lelkiismeret. Már tudom, hogy az 5% feláldozása nem mentheti meg a 95%-ot, s ez volt az, ami legjobban izgatott. Még egyszer köszönöm sorait, amelyekre igen nagy szükségem van mindig, s vagyok szeretettel és változatlan barátsággal régi híve Kner Imre A levél gépirat, autográf aláírással, K. I. emblémás levélpapírján. MTAK Kézirattár, Ms 4588/119. 1 f. Ugyanerről másolati példány: BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 179-180. 1 Rusznyák Istvánról (1889-1974) van szó. 1937-38-ban a szegedi orvoskar dékánja, 1946-tól az MTA tagja, Kner Imre barátja. Orvosként is a család rendelkezésére állt. 2 Schöpflin Aladár (1872-1950) - író, kritikus, irodalomtörténész, a Nyugat, a Magyar Csillag társszerkesztője. 137