Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

dák, amelyek ma is túllépik a 8 órás munkaidőre vonatkozó rendeletet, s 1-2 pengős napibéreket fizetnek, de nem teljes hétre, hanem csak arra az 1-2-3 napra, amennyire munkájuk van. Ezzel szemben a megfelelő jogvédelem hiányában vígan utánozzák azokat a nyomtatványokat, amelyeket én tervezek, s féláron versenyeznek velem, a saját munkamódszereim utánzásával és bitorlásával. De nem ez a személyes sérelem a fontos, hanem az, hogy egy nagy szakmában miként romlott le a több mint negyvenéves munkával kiépített szociális színvonal, azért, mert a mértékadó és egyedül segítésre képes körök nem értették meg ennek a fontosságát. És hol van még akkor innen a mezőgazdasági munkás- és bérkérdés. Hiszen a Dunántúl viszonyai sok tekintetben paradicsomiak az itteniekhez, például a szomszédos endrődiekhez képest. Hiszen még nincsen két hete annak, hogy helyi lapunk lenemzetköziszocialistázta azokat az útépítő munkásokat, akik kevesellni merték a napi 1,60-1,70 pengős béreket. Ügy hallom, hogy 50 fillér keresetért 25 talicska földet kell a gátépítésnél eltalicskázni. Dicső lapunk pedig, mialatt a kormány szociális programjának dicséretét zengi, azt írja, hogy naplopásra nincsen pénz, és aki elégedetlen az 1,60 pengős napi keresettel, nem fog majd munkát kapni. - Hogy maga a lap nyomdájában mit fizet, arról jobb nem beszélni. Higgye el, kedves Barátom, hogy magamfajta embernek három évtizede kell, hogy naponta fejébe verjék az idők ezeket a problémákat. A kalkuláció óránként érezteti velünk, hogy az olcsó, a rendelő által megfizethető ár kulcsa a magas példányszám, s a rentabilitás és a munkás rendes keresete is a magas példányszámtól függ. Viszont a magas példányszám csak a jól kereső és fogyasztóképes tömegek révén lehetséges. A nyomdaiparban ez így van, de így van ez minden tömegcikket gyártó iparban. Mindig a magas ipari árakról beszélnek, holott nem az ipari árak a magasak, hanem a tömegek kereseti lehetőségében van egy diszparitás, az ipari bér sokkal magasabb a mezőgazdaságinál - nem is szólva arról, hogy a mezőgazdasági népesség nagy része majdnem teljesen a naturálgazdasági formák között él -, és ezért a mezőgazdasági népesség számára az ipari termék megfizethetetlen. - Vannak széles rétegek, amelyek azért iparellenesek, mert tudják, vagy ösztönösen érzik, hogy az iparosodási folyamat lecsapolja a munkanélküli tartaléksereget a mezőgazdaságban, visszahat a mezőgazdasági munkafeltételek alakulására, mert példát nyújt és kívánatossá teszi a rendezett munkafeltételek mellett való dolgozást. Én véletlenül úgy helyezkedtem el, az Isten olyan helyre tette le a kenyeremet, hogy az ütközőponton állok. A közigazgatással foglalkozom vagy 25 éve, minden rendeletet elolvasok, a közéleti eseményeket állandóan gondos figyelemmel kísérem, és látom, hogy ezek a tendenciák miként küzdenek egymással a magyar életben. Látom, hogy mert a zsidó képviseh nálunk a merkantilis és iparosítási tendenciákat, ő vonja magára azt az egész gyűlöletet, amely bizonyos körök részéről az urbanizáltabb kereseti és létformáknak szól. A zsidóság esetleges elpusztítása roppant lépésekkel vetné vissza a magyar iparosodást, és sok embert kergetne vissza a faluba, ahol nincsen számára kenyér. A statisztika világosan mutatja, hogy a népességszaporulat teljes egészében a városba szorult a magyar földről, mert a város nem produkál már embert, a város a faluról népesedik. Higgye el, hogy én sohasem éreztem magam egy napig sem felelőtlen Káinnak, nálunk a család szelleme sem ez, hisz a 15. évében levő fiam egyebet sem olvas, mint a falukutatók könyveit, most ismertettem meg Rézler Imre

7 könyvén keresztül az ipari munkásság kialakulásával, s máris érzi azt a felelősséget, amely nélkül komoly munkát nem is lehet végezni. De be kell látnia, hogy abban a légkörben, amelyben leéltem ezeket az éveket, nem lehetett többet 126