Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

között éltem, és rajtuk, a munkásmozgalom akkori „hőskorán" keresztül megismertem a szocializmust, és ráterelődött a figyelmem olyan dolgokra, amikkel akkor még, 1902-től fogva, az úri családok gyermekei nem szoktak foglalkozni. Azóta állandóan figyelek olyan problémákra, amelyekkel a középosztály nálunk nem szokott foglalkozni, és most is csak kis részében, felületesen és tisztára érzelmi alapon foglalkozik. Sajnos, magam is - mint az akkori szocialista s később a radikális mozgalom - nagyon soká hamis szemüvegen keresztül láttam a szociális kérdést, mert csak az ipari munkásság és a városi szegénység maga képére alkotott szocialista mozgalom ideológiáján keresztül szemléltem a problémákat, de már több mint 15 esztendeje annak, hogy a magam üzleti kalkulációján keresztül arra a meggyőződésre kellett ébrednem, hogy a falusi szegénység problémája nálunk a döntő. - Már réges-régen tudom, a Matolcsy-féle

1 számítások előtt tudtam, ha nem is számszerűen, hogy nálunk vagy 150 millió felhasználatlan munkanap vész el évente, amelyet a mezőgazdaság nem tud hasznosítani, amelyeken tehát a mezőgazdasági munkás nem keresi meg az aznapi kenyérrevalót. Ez a felhasználatlan népenergia egyformán hiányzik a fogyasztásból és a termelésből, s ez minden bajunk oka- Még nem jelent meg Oláh György

2 könyve a 3 millió koldusról, amikor, jóval több mint 10 év előtt, Pesten találkoztam Miklós Jenővel,

3 Milotay

4 akkori helyettesével, és bebizonyítottam neki, hogy egészen mellékes az általuk annyit kaparászott zsidókérdés ezzel a problémával szemben. - Sok esztendőt töltöttem el tervekkel, hogy hogyan lehetne ezeken a dolgokon segíteni mert azt tudom és látom, hogy a magyar kérdés tisztára kultúrkérdés. Most merik végre a parlamentben is kimondani azt, amit a szakirodalom régen megállapított, hogy a magyar föld hektáronkénti átlaghozama 40 év óta nem emelkedett, mert amit némely modernebb gazdaság javít az átlagon, azt lerontja az, hogy a régi, humuszban gazdag őstalajt kiélték sok helyen, és trágyázással nem pótolták. Könyvtáramban rengeteg idevonatkozó szakmunka van, rengeteg éjszakát töltöttem el velük, és nagyon szűkre szabott szabadidőmből nagyon sokat áldoztam arra, hogy olyan emberektől informálódjam, akik hivatásszerűleg sokat foglalkoznak a néppel, pl. éveken keresztül rendszeresen informált egy igen derék és okos állatorvos,

5 akit azonban elhelyeztek innen. Rá kellett jönnöm, hogy bajaink oka az általános műveltség és a szakképzettség katasztrofális hiánya, és így a termelékenység igen alacsony fokon áll. Azt a nemzeti jövedelmet, amely nincsen, nem lehet kedvezően elosztani, s a kiáltó igazságtalanságok felületes eloszlatása legfeljebb megfosztana bennünket egy csomó kapzsi vagy pazarló, de hasznos szervező energiától, anélkül, hogy az átlag életszínvonalát emelné, sőt ezeknek az energiáknak a kikapcsolásával bizonyosan csökkenti is. Sok esztendeig részletes terveket csináltam egy parasztújság kiadására, amely politikamentesen szaktudást és helyes gazdasági információkat közvetített volna, de sohase volt időm és pénzem a megindítására, amellett képtelen voltam szakképzett, írni és a néphez hozzáférkőzni tudó embereket szerezni hozzá. Sok esztendeje terveztem egy ponyvaszerű népies kiadványsorozat kiadását, amelyhez szintén lehetetlen írókat kapni. Éveket töltöttem el annak kísérleteivel, hogy miként lehetne egy olyan számviteli rendszer[t] beállítani, amelyik a kisgazdát termelési költségei megállapítására és termelési rentabilitásának ellenőrzésére megtanítaná, amíg végre bebizonyosodott előttem, hogy a Laur által Svájcban megteremtett rendszert

6 itt lehet[et]len bevezetni, mert a mi gazdánk csak a legegyszerűbb alapadatok gyűjtésére képes. Nem tudom, tudja-e ön, hogy most három vagy négy egyetemi és egy miniszteri számtartási intézet drágán fizetett tanársegédei s egyéb emberei végzik a kisgazdák könyvelését, s azt hiszem, hogy az apparátus maga többe kerül, mint amit az eddig bele bevont kisgazdák termelése megér, s mégsem lehet tovább124