Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
A szabadságharc végnapjai Békés megyében
A szabadságharc végnapjai Békés megyében A szabadságharc történetének utolsó szakaszában, június közepétől kétfrontos harcot kellett volna folytatniok a magyar haderőknek a nyugatról bevonuló osztrák és az északkeletről benyomuló cári csapatok ellen. Békés és a vele északon szomszédos megyéknek előbb a Debrecen irányából előretörő cári csapatok, majd a Tisza vonalán áttörő osztrák erőkkel szembeni védekezést kellett szervezniök. 1849. július 1-től Korponay János honvéd ezredes kapott megbízást az érintett területek népfelkelésének szervezésére (278. sz. dokumentum). A hadihelyzet viszonylag gyors változásai miatt utasítására három alkalommal kellett Békés megyében népfelkelést hirdetni. Az egymást érő, sokszor ellentmondásos intézkedések a felbomlás jeleit mutatták. A megye vezetői óriási erőfeszítéssel próbálták teljesíteni a védelemre vonatkozó népfelkelési főparancsnoki utasításokat. Mivel a cári csapatok támadása a Sárrét területén volt várható, ezért már az első népfelkelés számára Füzesgyarmaton hirdettek gyülekezőt július 8-ára (278. sz. dokumentum). Néhány nap múlva, július 12-e körül a táborban tartózkodó megyei alispán, miután megtudta, hogy a cári csapatok Debrecenből északra vonultak vissza, a felkelőket hazaengedte (282. sz. dokumentum). Július 26-án a Tiszafürednél átkelő cári erők ellen újra népfelkelést kellett hirdetni (a főparancsnok utasítására) Füzesgyarmatra, július 29től. Kiállítására azonban nem került sor, az első alispán július 28-án kelt felhívása alapján (289-292. sz. dokumentum). Helyette Korponay ezredes utasítására mozgó népfelkelő csapatot kellett szervezni (285. sz. dokumentum). A harmadik, tömeges népfelkelést ugyanő július 29-én Szarvasra, illetve Füzesgyarmatra rendelte, a Tisza vonalán támadó osztrákok ellen (296. sz. dokumentum). A védbizottmány a megyében tartózkodó nagyszámú hadifogoly őrzésére való hivatkozással végül nem hirdetett meg általános népfelkelést, csupán önkénteseket várt a megjelölt gyülekezőhelyekre (297. sz. dokumentum). Augusztus 1-ére 9000 körüli számban gyűltek össze önkéntes népfelkelők Szarvasra. Miután a Tisza vonal a magyar csapatok visszavonulása miatt védtelen maradt, Terényi Lajos másodalispán a Szarvason gyülekező erők feloszlatása mellett döntött (301. sz. dokumentum). A negyedik népfelkelést (Kunszentmárton osztrákok általi elfoglalása után) a védbizottmány megkérdezése és a katonai hatóságoktól kapott utasítások nélkül Terényi Lajos hirdette meg az érintett környező községek lakóinak, augusztus 2-án. A védbizottmány tiltakozott az önkényesnek látszó gyors döntés ellen, attól tartva, hogy megfelelő katonai fedezet hiányában az ellenség bosszújának lehetnek kitéve a népfelkelők (302-303. sz. dokumentum). A népfelkelők nagy tömegbeni táborbaszállása a nyári mezőgazdasági munkáktól vont el jelentős számú munkáskezet, és a katonai alkalmazásuk is korlátozott volt, ezért Korponay ezredes meghatározott számú mozgó népfelkelő csapat kiállítását rendelte Békés megyéből is a Tisza-vonal biztosítására (285. sz. dokumentum). 1200 gyalog és 200 lovas mozgó népfelkelő esett megyénkre, akiket a községek lélekszámuk arányában voltak kötelesek kiállítani (294. sz. dokumentum) augusztus elsejéig (286. sz. dokumentum). A hadihelyzet rosszabbodása miatt alig több mint egy hetes szeghalmi táborozás után augusztus 8-án a gyalogosokat véglegesen, a lovasokat ideiglenesen hazaküldték a táborból (305., 306. sz. dokumentum). 1849. augusztus 3-án Orosházán már megjelentek a német lovasok, 100 a cári csapatok 36
