Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Békés megye részvétele a szabadságharcban

Az Arad körüli harcokban is részt vettek az 1849. január 24-én a megyéből kiindított szabad vagy mozgó (guerilla) csapatok. Szervezésük még decemberben megindult, az OHB december 18-án kiadott felhívására.

95 Január 8-ig jelentős eredményt nem sikerült elérni, ezért az állandó bizottmány e napon tartott ülése az 1000 főből álló gyalogos és 200 lovas mozgó csapat kiállítását a községekre a népesség arányában kivetett létszám alapján szervezte meg (207. sz. dokumentum). Kossuth 1849. február 5-én elismerését fejezte ki a megyének a guerilla csapat táborba küldéséért és a zsolddal, lőszerrel való ellátást az állam vállalta magára (219. sz. dokumentum). A guerilla csapatok négy hónapos szolgálat után május 22-én indultak haza, miután a tisztikarnak a megye támogatásával sem sikerült elérnie, hogy az alakulat tagjai átlépjenek a honvédség kötelékébe. Hadi működésükből az Új-Arad felszabadításáért február 8-9-én vívott csatáról van írott forrásunk (225. sz. dokumentum). A szabadságharc új reguláris hadseregébe, a honvédségbe három ízben kellett Békés megyének katonát adnia. 1848. május végén kezdődött meg az első toborzás az akkor még önkéntes honvédsereg néven szereplő alakulatokba. A május 26-án kinevezett Békés megyei toborzóbiztos (72. sz. dokumentum) június végéig 235 főt szállított Szegedre, ahol a 3. honvédzászlóaljba nyertek beosztást (259. sz. dokumentum). A második, az előzőnél jóval-nagyobb arányú honvédtoborzás az 1848. XXXIII. tv. („A magyar haseregről") 1. §-a alapján, amely kimondja, hogy az ország fegyveres erejét 200 ezer főre emelheti a minisztérium, indult el.

96 A képviselőház által 1848. augusztus 29-én elfogadott törvény nem került királyi szentesítésre, a végrehajtása azonban megtörtént.

97 A toborzást a miniszterelnök 1848. szeptember 14-én kelt rendelete szerint kellett elindítani. Békés megyében az állandó bizottmány szeptember 18-i határozata alapján vette kezdetét a honvédségbe való toborzás. Békés megyére a törvény által előírt újonclétszámból 2550 fő esett (136. sz. dokumentum). Az egyes helységeknek úgy kellett a rájuk eső létszám kiállításáról gondoskodni, hogy népességükből 127 főre 2 újonc esett. A községekre kirótt honvédlétszámnak megfelelő számú újonc kiállítása most sem ment zökkenők nélkül, pedig a megye hatalmas anyagi áldozatok árán a felruházásukat is magára vállalta, amit a lakosságra kivetett adóból kívánt megvalósítani. Németgyula polgárai nem voltak hajlandók a kormánynak toborozni, csak a császár kívánságára akartak fegyvert fogni, a lakosságra kivetett adót nem vállalták (141. sz. dokumentum). Mezőberényben a legelők visszaadásától tették függővé, hogy a honvédség soraiba katonát adnak-e (142. sz. dokumentum). Endrődön sem mutatott hajlandóságot a nép a honvédségbe való belépésre (137. sz. dokumentum). A szervezés nehézségei ellenére 1848. október 29-ig 1911 újoncot már elszállítottak a gyülekezőhelyre, Hódmezővásárhelyre (161. sz. dokumentum). A különböző beszámítási eltérések miatt 1849. január 4-én még 84 fővel hátralékban volt a megye. Április 24-én pedig még 27 fővel tartozott (252. sz. dokumentum). A harmadik honvédtoborzás, amely az országgyűlés által megszavazott újabb 50 ezer újonc kiállítását volt hivatva eszközölni, az állandó bizottmány 1849. május 10-i ülése után azonnal megindult (261. sz. dokumentum). Békés megyére az új kontingensből 637 fo jutott, amit ugyancsak a lélekszám alapján vetettek ki az egyes községekre (256.b) sz. dokumentum). A besorozó bizottmány elnökének jelentései alapján a szükséges létszám kiállítása most sem valósult meg zökkenők nélkül, 1849. június 30-ig azonban 61 fő híján 34