Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Békés megye részvétele a szabadságharcban
11-én kelt leiratában engedélyezte, hogy a harmadik váltás helyett ezer főből álló önkéntes nemzetőr zászlóaljat szervezzen a megye, amelynek a szolgálata a harc végéig fog tartani (116. sz. dokumentum). A megye szeptember 16-án indította útba Aradra önkéntes nemzetőreit, létszámuk az előírt ezer helyett csak 387 fő lett. Még e létszám kiállítása is komoly anyagi nehézségekbe ütközött, mert a megye a siker érdekében felemelte az ajánlkozók napidíját és felruházásukat is magára vállalta (123. sz. dokumentum). Ennek költségeire nem kapta meg szeptemberben a pénzügyminisztertől igényelt kölcsönt sem. A táborba szállott önkéntesek téli ruha nélkül indultak el állomáshelyükre, a megye csak később tudta ruházati ellátásukat javítani (135-138. sz. dokumentum). Önkéntes nemzetőreinket 1849. március közepén miniszteri rendeletre az 59. honvédzászlóalj kötelékébe osztották be (198. sz. dokumentum). Hadi működésük szintere az aradi és Arad környéki hadműveleti terület volt. Arad és környéke 1848. október 4-től 1849. július l-ig a szabadságharc egyik állandó mellékhadszintere. Az aradi vár parancsnoka ugyanis október 4-én a lázadó szerbek oldalára állott és a városban szállásoló valamennyi fegyveres erő eltávolítását követelte. Miután ezt a város nem teljesítette, október 7-én több órán át bombáztatta a várból a várost. Az aradi vár így az ellenforradalmi erők egyik gócpontja lett, amelynek élelemmel és hadianyaggal való ellátását szolgálták az Aradot és környékét ért ellenséges támadások. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy a környező megyék, így Békés is hadszíntérré válhat. Boczkó Dániel kormánybiztos a Békés megyei nemzetőrség mozgósításával akarta a délvidékről Arad felé előrenyomuló szerbek támadását megakadályozni. A nemzetőrök mozgósítása a megye községeinek ellenállása miatt meghiúsult, ezért október 14-én a megyében járva általános népfelkelést hirdetett (148. sz. dokumentum). Megyénkből 89000 népfelkelő október 19-én indult el Aradra (158. sz. dokumentum). Október 21-én egy részük már résztvett az angyalkúti csatában, amelyben hősiesen helytállóit (171. sz. dokumentum). 93 Ennek ellenére a korabeli sajtó a gyávaság bélyegét sütötte rájuk, mert a fegyverek és az élelmezés hiánya miatt az ő követelésükre kellett visszavonulni Lippára (180-181. sz. dokumentum). Az iratokból úgy látszik, a Békés megyei népfelkelőket több egymástól független alakulatként mozgatta a hadvezetés, mert október 22-én Új-Arad és Szadorlak bevételénél a Békés megyei önkéntes nemzetőrök és a népfelkelők is jelen voltak (158. sz. dokumentum). A népfelkelők aradi táborozásának időtartamáról nincsenek pontos adataink. Egy részük már az angyalkúti csata után hazament, más részük a Pesti Hírlap 1848. november 6-án keltezett tudósítása szerint a híradás elkészültekor már nem volt Aradon. 94 A népfelkelők pótlására Boczkó kormánybiztos három század Békés megyei nemzetőrt rendelt Aradra november 22-én, akiket december 13-án újabbak váltottak fel (188. sz. dokumentum). Helyettük 1849. január 7-től négy heti szolgálatra 600 főnyi nemzetőrséget kellett kiállítani (203. a-b) sz. dokumentum). Nemzetőreink csatában nem vettek részt, őrszolgálati feladatokat láttak el. A megyéből kiállított önkéntes nemzetőrök azonban részt vettek Arad vára december 4-i sikertelen ostromában, ahol hősiességükkel újabb érdemeket szereztek (191. sz. dokumentum). A december 14-én, Új-Arad előtt a császári csapatokkal vívott vesztes csatában a lengyel önkéntesekkel együtt a békésiek fedezték a visszavonulást (196. sz. dokumentum). Boczkó Dániel jelentése szerint a vár ostromát 1849. január végén megszüntették, pedig a békési önkéntesek és Damjanich tábornok katonái önként vállalkoztak a vár megrohanására (216. sz. dokumentum)!
