Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Békés megye részvétele a szabadságharcban
ellátó, polgárőrség jellegű nemzetőrség szervezése körül is gondok mutatkoztak április hónap folyamán, annak ellenére, hogy két megyei tisztviselő községről-községre járt és buzdította a népet. A szarvasi járás községei a „rendes katonaság eszméjét hiszik alatta rejleni, s alig képes az ember velők elhitetni, hogy az önvédelmökre fog szolgálni" -írta a szarvasi főszolgabíró az alispánnak (27. sz. dokumentum). Mezőberényben a község vezetői nem is kívántak nemzetőrséget szervezni (17. sz. dokumentum). A Sárrét községeiben, Szeghalmon, Füzesgyarmaton, Körösladányban sem mutatkozott lelkesedés az ügy iránt, egyedül Vésztőn alakult meg nagyobb számban az őrsereg 90 Ugyanakkor a parasztmozgalmaktól való félelem a községek vezetőit arra ösztönözte, hogy a vagyonosabb elemekből szervezzenek őrsereget, amely képes az esetleges földfoglaló mozgalmaknak útját állni. Orosháza és Békés esetében láthatunk erre példákat (11., 45., 4L sz. dokumentumok). Váriban a lakosság csak a „földosztás feltétele alatt" akart részt venni a nemzetőri szolgálatban (22. sz. dokumentum). Miután ebben az időszakban országos utasítás a nemzetőrség működését nem szabályozta, az egyes helységek maguk alkottak szabályzatokat, megyénkből Magyar- és Németgyuláról ismerünk ilyeneket (23-24. sz. dokumentum). A községi, városi, megyei keretben létrehozott nemzetőrséget országosan egységes elvek alapján az 1848. évi XXII. te. alapján szervezték át. A megye állandó bizottmánya május 5-én tárgyalt a törvénycikk végrehajtásával kapcsolatos miniszterelnöki rendeletek megvalósításáról. Ekkor hozták létre a védőri bizottságot, amelynek a szervezőmunka összehangolása volt a fő feladata. Elnökéül a megye politikai vezetőjét, a főispánt tették meg 91 (56. sz. dokumentum). A fenti törvénycikk a nemzetőrségbe való belépést vagyoni cenzushoz kötötte (1. §) és elrendelte a feltételeknek megfelelő férfilakosság összeírását, amelyet a közigazgatási hatóságokra bízott. A nemzetőrség összeírása kisebb-nagyobb zökkenők ellenére 1848. június végén befejeződött. 92 Oláh György kimutatása szerint 533 lovas, 11 567 gyalog nemzetőrt írtak össze a megyében. Tisztjeiket a csapatok maguk választhatták. Kapitányi rangban 31, főhadnagy 29, hadnagy 57 fő volt megyénkben az összeírás szerint. A nemzetőrség összeírását 1848. november-decemberben különféle hibák miatt meg kellett ismételni, és a megye, hogy a táborbaszállásra vonatkozó követelményeket teljesíthesse, beleegyezett abba is, hogy a törvényben előírt képességgel nem rendelkezők is beléphessenek a nemzetőrségbe, ha a ruhát és a fegyvert meg tudják szerezni (174. sz. dokumentum). Az eredetileg rendfenntartó erőként szervezett nemzetőrségre már 1848. nyarán a délvidéki események miatt a csatatéren is szükség lett. Mészáros Lázár hadügyminiszter június 29-én kelt leirata alapján 3000 főnyi nemzetőrcsapatot kellett kiállítani (101. sz. dokumentum). A Makóra, majd onnan Nagybecskerekre kirendelt megyei nemzetőrök július 12-étől augusztus 24-ig szolgáltak két váltásban a délvidéki táborban. Az első váltásban az előírt 3 helyett 4000 főnyi alakulatot sikerült létrehozni, velük a megye első alispánja is részt vett a táborozásban (107., 109. sz. dokumentum). Az első váltásban szolgálókat három hét időtartamra tudta a megye táborban tartani, majd a második váltás három hetes idejének letelte után kérelmezte a hadügyminiszternél, hogy más megyék nemzetőreit rendeljék ki (109. sz. dokumentum). A július 31-én útba indított második váltás kiállítása már nem ment zökkenők nélkül, sőt a fegyveres csapat atrocitásokat is elkövetett Szarvason (113. sz. dokumentum). Végül Batthyány miniszterelnök augusztus 32
