Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

A városok rendezett tanácsúvá minősítése

esetben csak a katonaság felvonultatásával sikerült leszerelni: a megyében állomásozó egységen kívül az alispán április 27-i jelentése nyomán a miniszterelnök a szomszédos Bihar megyéből is rendelt át dzsidásokat (45., 52., 53. sz. dokumentumok). A katonaságot a földfoglaló községben a lakosságnak kellett eltartani; azoknál szállásolták el, akik a mozgalmak hangadói voltak (65. sz. dokumentum). Egyedül Kétegyháza esetében került sor a hangadók letartóztatására, elítélésükről azonban iratok hiányában nem tudunk (81. sz. dokumentum). A többi esetben sikerült megegyezni a birtokosokkal a lakosságnak, magukra vállalva a legelőkön és a majorsági földekben tett károk megtérítését. A mezőberényi kárjegyzék alapján képet alkothatunk arról az elkeseredett pusztításról, amit a legelőfoglalók vittek végbe a tőlük korábban elvett legelőkben (83. sz. dokumentum). 1848 őszén Békés megyében bontakozott ki az ország legnagyobb méretű újabb parasztmozgalma. Földfoglalásokra került sor ugyenekkor Csanád és Pest megyében és a Dunántúlon, Veszprémben is.

82 Orosházán 1848. szeptember 20-a körül, Gyomán szeptember 30. és október 1-je között, Mezőberényben október 8-9-én került sor a legelőfoglalásra (147. sz., 145. sz., 170. sz. dokumentumok). Gyulavári volt jobbágyai pedig a tavasszal elfoglalt legelőt nem adták vissza a birtokosnak ill. a kukoricatermesztésre a földesúrtól bérelt majorsági föld terméséből a földesúrnak járó részt visszatartották stb. (172. sz. dokumentum). A tavaszi legelőfoglalások a katonaság megjelenése után - mint említettük - a birtokosokkal történt megegyezéssel zárultak. Ősszel viszont két helységben, Mezőberényben és Orosházán, a katonaság megjelenését szigorú megtorlás követte, két halálos ítélet kimondására és végrehajtására is sor került. Az Országos Honvédelmi Bizottmány kormánybiztost küldött ki a megyébe, Kossuth Lajos pedig 1848. december 8-án kiáltványt intézett Békés megye és Orosháza lakóihoz. A szigorú megtorlásban szerepet játszott a hadihelyzet alakulása is. Arad környékén jelentős ellenséges erők vonultak fel ebben az időben és várható volt, hogy a szomszédos Békés megyét is támadás érheti.

83 Leghamarabb a mezőberényi legelőfoglalás letörésére tett lépéseket a megyei vezetés. Sem a főszolgabíró, sem a megyei másodalispán helyszíni útja nem vezetett eredményre, így erélyesebb eszközökhöz kellett folyamodni. Október 19-én a megyei állandó bizottmány törvényen kívül helyezte a község lakosságát, rögtönítélő bíróság kiküldéséről intézkedett (153. sz. dokumentum). A népmozgalom egyik vezetője, Frey Ádám Békéscsabán is lázította a népet, ezért október 18-án letartóztatták (152. sz. dokumentum) és október 21-én a rögtönítélő bíróság halálos ítélete alapján Békésen kivégezték (162. sz. dokumentum). A megye fenyítő törvényéke a négy további főbűnöst Budán letöltendő börtönbüntetésre ítélte, amit a munkácsi várbörtönben kellett megkezdeniök. A többi vádlottat a megye fogházában, illetve a községi börtönben letöltendő börtönbüntetésre ítélték (175. sz. dokumentum). A kiszabott büntetéseket 1849. tavaszán részben enyhítette, illetve el is engedte az igazságügyminisztérium a megye közbenjárására (237-239. sz. dokumentum). Az orosházi legelőfoglalás okát is a legelőelkülönözési perben találjuk meg. 1844-ben a község lakói minden jobbágytelek után csak 18 hold legelőt kaptak, ami a nagyszámú állatállomány eltartására nem volt elegendő s emiatt legelők bérletével kellett a hiányt pótolni.

84 A község küldöttsége Pesten még áprilisban megkereste a volt földesurat, aki azonban elzárkózott a legelőmennyiség növelésétől (43. sz. dokumentum). Az ügy megjárta a minisztériumot is, Deák Ferenc igazságügyminiszter április 19-én kelt válaszirata 29