Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

Javításokkal ellátott első kiadvány - BML Ideig. Biz. ir. Az 1848. március 22-i rendkívüli népközgyűlés jegyzökönyvének melléklete. A közbátorsági bizottmány br. Wenckheim Lászlót kivéve köznemesekből és gyulai polgárokból állt. A bekövetkezett változásokat látván, valamennyien aggódtak azért, hogy a megyében jelenlevő feszültség nyílt népmozgalomba csap át. Ezért hangsúlyozta a kiáltvány, hogy amíg a változásokat törvény nem szentesíti, addig minden régi törvény életben marad. Az aggodalom jogosságát jól mutatta, hogy későbbiekben az addig lezajlott legelőelkülönözések megváltoztatásáért indított népmozgalmak vezettek a legelőfoglalásokhoz, illetve a volt földesúr és felszabadult jobbágyai közti konfliktushoz a kisebb királyi haszonvételek ügyében (Gyula, bor és pálinkamérés stb.). A parasztmozgalmaktól való félelem motiválta Hajdú János és társai (békési jobbágyok) szabadonbocsájtásának kieszközlését is. Hajdú János társaival együtt az igen rossz termésű 1847-es esztendőben azt hirdette a városban, hogy az úr és a szegény, ez utóbbin nyilván a jobbágyságot értette, egyaránt járuljon hozzá a város és a haza terheinek viseléséhez. Ezért arra szólította fel a jobbágyságot, hogy a jövőben az úrbéri szolgálmányok teljesítését tagadja meg. E lázításért elfogták és a megyei törvényszék ítéletet mondott felette és társai felett. (Oláh l 89-90., Ideigl. Biz ir. 223/1848., 741/1848.) A nemzetőrség szervezésénél még nem jelenik meg a jelentkezők vagyoni cenzus szerinti osztályozása, így a rendfenntartására létrehozandó helyi nemzetőri alakulatokba bárki besorolható volt. 1 Kiemelés az eredetiben 2 A c) és d) pontokat kihúzták, miután elsősorban a legelóelkülönözések és az úrbéri terhek önkéntes megváltása adtak okot a korábbi években is hatóságokkal való összeütközésre a megyében. Ez a két pont minden bizonnyal kimaradt a további tisztázatokból is. 6. Gyoma, 1848. március 23. A gyomai házas zsellérek kérelme: a községnek jutott legelőkből válasszák le az őket illető legelőrészt Tekintetes Nemes Vármegye! Midőn még az 1833-ik évben a gyomai legelő a M[éltó]s[á]gos uraság és a közlakosok között, a Törvényben meghatározott mód szerént elkülönösíttetett s a földdel bíró gazdáké az Urbarialis föld mennyiségéhez képest kiadatott, ugyanez alkalommal az akkori számmal lévő házas zsellérek számára is kiadatott, de mivelhogy a mi számunkra kiadatott a földes gazdákétól külön kiszakasztva nem volt, tehát az egész Város lakosai illetőség [e] egy tagban méretett és vágatott ki, s az mai napig is úgy van, anélkül, hogy minékünk nagyobb része nem tartván semmi nagyobb vagy kisebb lábasjószágot - a számunkra kiadott legelőnek legkevesebb hasznát is vehetnénk, melynek következtében tetemes károsodásunkat napról-napra érezvén, az 1845-ik év martius 12-kén Gyomán tartatott T[ekin]t[e]tes Úri Székhez alázatos esedező levelünkkel folyamodtunk sérelmünk 52