Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Békés megye részvétele a szabadságharcban

sikerült az előírt létszámot a besorozó központba, Hódmezővásárhelyre átszállítani (277. a-b) sz. dokumentum). Oláh György kimutatása és közlései szerint Békés megye a honvédség soraiba összesen 3326 főt adott a szabadságharc folyamán. Számításainak alapjai azonban a szabadságharc után készített nyilvántartások voltak, így a tényleges szám minden bizonnyal nagyobb volt. A megye helységei közül a legnagyobb létszámot Békés város adta (405 főt), Magyargyula 358, Szarvas 354, Békéscsaba 350 honvédet küldött a harcterekre. Önálló alakulatot nem alkottak, Bem, Damjanich, Dembinszky, Görgei, Guyon, Kiss Ernő, Kmetty, Máriássy, Nagysándor, Perczel, Vécsey parancsnoksága alatt álló egységekbe nyertek beosztást. Voltak, akik a komáromi várban teljesítettek szolgálatot. Az önkéntesen beálló honvédek száma nem minden esetben fedezte a kiállítandó létszámot. Ilyenkor a megyék, köztük Békés megye is, már 1848. őszétől a lakosságszám figyelembe vételével kivetették az egyes helységekre a szükséges ujonclétszámot. A helységek pedig, ha elegendő jelentkező nem volt, a hiányzókat sorshúzás útján állították ki. A toborzás nem ment gond nélkül, még úgy sem, hogy a minisztérium megengedte, mint már utaltunk erre - bizonyos összegért helyettest állíthat maga helyett a honvédség soraiba belépni nem szándékozó. Emiatt a tehetősebbek inkább fizettek, és a szegény sorsúak öltötték fel a honvédegyenruhát. Mindezek ellenére a történeti források által nem bizonyítható Podmaniczky Frigyes azon állítása, miszerint az Alföldön, így Békés megyében is csak a bocskoros nemesek és a földönfutó szegénység gyermekei állottak volna be a zászlók alá. (Pontos képet csak az 1848 előtti utolsó adóösszeírások és a honvédnévsorok összehasonlítása alapján tudnánk alkotni.) A megye helységei különböző módon igyekeztek a toborzás sikerét biztosítani. A hivatalosan adható foglalópénzeknél nagyobb összeget ajánlottak a honvédnek „felcsapónak", néhány helységben, így Szeghalmon is, ingyen házhelyet ígértek." A szabadságharc a megye különböző katonai alakulatokban szolgáló fiainak véráldozatán túl jelentős anyagi terheket is rótt a lakosságra. Többször került sor - a haza érdekében - önkéntes adományok gyűjtésére (73., 150., 275. sz. dokumentum). 1849. tavaszán és nyarán, a Tisza-vidékén táborzó nagyszámú katonaság ellátása a helységek gabona és takarmánykészletét csaknem teljes egészében felemésztette (212., 214. stb. sz. dokumentum). Ugyanakkor sokhelyütt kisebb-nagyobb katonai alakulatok is állomásoztak, amelyek eltartása ugyancsak a lakosságra hárult (209. sz. dokumentum). Igaerejét pedig a katonai alakulatok, hadiszerek szállítása kötötte le, sok esetben (a katonai hatóságok visszaélései folytán), a hosszabb útra fel nem készült szekereseket erejüket meghaladó szállításokra használták (287. sz. dokumentum). Gyulán, Békésen hadikórház is működött, amelynek felszerelése és a sebesültek élelmezése stb. a városok lakosságának terhe volt (223., 226., 250. sz. dokumentum). A katonaság mellett nagyszámú délvidéki menekült és hadifogoly is tartózkodott megyénkben. Debeliácsa községből ezer fő befogadását vállalta a megye 1848. szeptemberében (130., 134., 149. sz. dokumentum). 1849. februárjában pedig közel 2000 főnyi szerb és horvát hadifoglyot helyeztek el a megye községeiben. Élelmezésük a községek feladata volt, amiért némi térítést kaptak. A megyei főorvos május 18-án kelt jelentése szerint a megye 11 helységében - a jelentés időpontjáig - 2342 hadifogoly volt, akik közül addig meghalt 811, beteg 186, egészséges 1345, összes létszámuk 1531 (151. sz. dokumentum). Július 28-án pedig már több mint 3000 hadifogoly tartózkodott a megyében (291. sz. dokumentum).