Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

kor, amit a tanúk azonban cáfoltak. Mint uti levél nélküli csavargó, élete erkölcsileg is kifogásolható, sőt egy ártatlan asszonyt is bele akart keverni lázítási ügyébe. A bíróság tettéért és elrettentő például kötél általi halálra ítélte. December 17-én délelőtt 11 órakor felolvasták Oláh István előtt halálos ítéletét és három órai időt engedélyeztek számára, hogy a lelkész előkészítse, majd délután háromnegyed háromkor végrehajtották rajta a rögtönítélő bíróság ítéletét.) Közli teljes terjedelemben: Ember Gy., 1951196-198, Oláh István orosházi szerepét és statáriális perének történetét Ember Győzet dolgozta fel (Oláh István kivégzése Orosházán 1848-ban. - Századok 1949/1-4. 160-167.) A magát szegedi, majd erdélyi származásúnak mondott vándor könyvárus december 7e körül jelenhetett meg Orosházán és az ott tapasztaltaktól felháborodva azonosította magát az orosháziak sérelmével, véleményét - mint láttuk az ítélet kivonatos ismertetéséből - a hetipiacon is el merte mondani. Ember Győző rámutat dolgozatában, hogy az orosháziföldfoglaló mozgalom tényleges vezetője nem Ővolt (l. 232. sz- dokumentum); személyét és a piacon hallott lázító beszédét a fenyítő törvényszék elrettentő például használta fel. Oláh György, a megye 1848-49-i történetének mongráfusa több Oláh István által árult füzet címét is felsorolja, a ponyván árult kiadványok nagy többsége eszerint Táncsics munkája volt. (Oláh I. 466.) 196. Gyula, 1848. december 16. A megye alispánja állandó készenlétre utasítja Németgyula nemzetőreit az aradi hadiesemények miatt Németgyula városának Aradról óránként nem bizonyos ugyan, de igen nyugtalanító hírek érkeznek. Megtettem a rendelést, hogy még ma, ha lehet, valami bizonyost tudhassunk, áddigis szükségesnek láttam minden hatóságot erélyesen felszólítani, hogy a nemzetőrségi egyének további rendelkezésig otthon legyenek, fegyvereiket kiigazítsák, egyszóval úgy készen legyenek, hogy minden pillanatban indulhassanak. Ne ezen levelem, hanem a haza szent ügye, és kinek-kinek önsorsa legyen a parancsolói tekintet, melynél fogva a meghagyattak teljesítése el ne maradjon. Ezek szerint semmiféle kebelbéli nemzetőrségi tagnak útlevél ne adassék mindaddig, míg innen más rendelkezés nem tétetik, egyébiránt lesz gondom rá, hogy amint biztos tudomány jut hozzám, azonnal közhírré is teszem. Kelt Gyulán, december 16-án [1]848. Szombathelyi Antal. sk. 337