Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

lakostársaink a faizásba belemerültek, de ezt okozta a szükség, miszerint részint a hosszas gyakorlat miatt, részint pedig, és leginkább azáltal, mivel volt uraságunk a közös erdőben találtatott még csak száradni kezdett fákat ölfának felvágatta, s így száraz fa nem maradt. Nékünk pedig törvényes jogunk van a faizáshoz, és ha előlünk a száraz fát elvágatta, olyat kellett kénszerültségből használnunk, amilyet hagyott. Mire megjegyezzük alázatosan, hogy makk és gyümölcstermő fát nem, hanem erdőalja fát hordott, aki hordott. Amit ha volt Uraságunk nékünk bűnül kíván felróvni: ismételjük, hogy nékünk a faizáshoz törvényes jogunk van, s egyetemes kérelmünk az, hogy a lakosságnak vagy elengendő száraz fát biztosítson volt Uraságunk, vagy - ha az nem lehet - minthogy nem is lehet mert az erdőben a kívántató száraz fa nincs - volt uraságunk oda utasítassék, hogy a makk és gyümölcstermő fákon kívül a másféle nyers fa hozatalát nézze el, úgy is ezt tartja a Mária Terézia rendelete,

3 mi - a mi véleményünk, s meggyőződésünk szerint - a későbbi törvények által el nem töröltetett, mert ha amaz emezek által eltöröltetve van, akkor nékünk a mi gondolatunk szerint mindenféle fa hordása szabad, vagy volt Uraságunk akarata szerint minden fa tilos - amennyiben csak amabba van kijelölve, hogy a volt jobbágyok milyen féle fát használhatnak, a későbbi törvényekben pedig semmiféle fa kimondva nincs, hanem ezekben amazra történik hivatkozás. Megjegyezvén a faizásra nézve, hogy az nem belemerülve, mint némelyek által a szabadság ideje alatt tétetett, hanem módjával gyakoroltassék, mert sok éves törvényes jogunkból s annak gyakorlatából - most, midőn az Arany Szabadság jótékony hajnala mireánk is kezdett derülni magunkat kiüttetni nem szeretnénk, sőt az eddigi megszorításnál tagosabb mozoghatást óhajtanánk. Mondatott, hogy az istállókból zárok lopattak el, de ilyenek s még ezeknél nagyobbak ezelőtt is történtek, s ha tolvajlói kivilágosodtak, meg is büntettettek, de nékünk a tolvaj elő nem adatván, nem lehetett érette kit büntetni. Lehetnek még több vádak is, melyek előttünk tudva nincsenek, s annál fogva nem tudjuk, mitől kell őrizkedni, vagy mit kell eltávolítani, mert , ha néhány hibás, kitörő vagy rendetlenkedő, mint másutt, úgy nálunk is találkozik, de azért - alázatosan nyilatkoztatjuk - a nagyobb rész a törvényt tiszteletben tartani legszentebb kötelességének ismeri. Miszerint a[z] következik, hogy a bűnös lakoljon, de úgy, hogy bűnhődésének oka tanúság tekintetéből mindnyájunk előtt tudva légyen, hogy tudományunkhoz lehessen magunkat mihez alkalmazni tudni! mert mi a szerénység határai közt akarván maradni - nem vagyunk oly elvetemedett s javíthatatlan rosszak, s nem is akarunk olyak lenni, mint vádlóink rólunk mondják, s másokkal is elhitetni akarnák. Bizonyítja ezt a tavaszi eset, mely szerint nem volt gyalázó név, mireánk nem ruháztatott vádlóink által, mégis a megkezdett, s tisztviselői vizsgálatból kitünk, hogy a feladások nem voltak híven előadva, mert a sok vasvilla csak egy két vasvillává vált, melyet viselője csak töténetbol, s nem erőszakoskodás végett használt.

4 Kik minden teljes tiszteletünkkel maradtunk Mélyentisztelt Alispán úrnak Gy[ula]várib[an] november 20-n estve 6 órakor 1848. alázatos szolgái: Dede János sk. Kávási Sámuel sk. bíró jegyző által és N. N. Tanács, a magunk, Jelenlétembe és a közönség nevében Nagy Károly sk. járásbeli esküdt 314