Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.
180. 1848. november 22, Névtelen cikkíró a békésiek helytállásáról a kisfaludat csatában Cáfolat Békésről. Az Alföldi Hírlap 36-ik számában, az Engelsbrunni 1 csata, „Vajai" és „Imre" aláírással közölve van. Én e közleményt pár szó nékűl nem hagyhatom. Az „Imre" közlésére azt mondám, hogy: mi megadtuk a debreceni ifjaknak, amit meg kellett, mert megérdemelték s minthogy a dicsőség különben is övék, óhajtottam volna, hogy közlő'legalább a békési harcolók számát igazságosan tegye ki. 2 Harcoltak ott nemzetőrök is, mégpedig nagy számmal. Bizony csak a kettő együtt nyerheté meg azt a csatát. Magából Békés városából kettő a csatamezőn halt meg, három idehaza, ismét három sebesültnek, (Fésűs, Jenéi, Balog) semmi remény életéhez, néhányan pedig kisebb sebben feküsznek és így nem 4—5 békési harcolt. S hogy volt a Békés városiakba bátorság s harcvágy, elég legyen egy példa: Midőn M... debreceni önkéntes, a kastély faláról lábszárához pattant kartács golyó miatt térdre esett, egy Békés városi polgár kére tőle fegyverét, de az újra felemelkedve nem adá, mert még bírta magát, s ekkor egész bátorsággal álla elibe a békési, mondván: „támaszkodjék hát az úr vállamra s lőjjön, s nekem úgy sincs fegyverem, én is elbírok egy kartács golyót." De láthatott ott az ember, kis bakaraszos pisztollyal 55 éves öreget, kit szinte erővel kellett visszahozni, annyira közel ment a közelgő katonákhoz. - Hány bátran harcoló embert lehetne még megemlítenem a vésztőiek, gyomaiak s tarcsaiak közül? mely utóbbinak kapitánya is, Papp István, századja élén állva, a tüzelés közben sebesíttetett meg, egy kartács golyó által stb. Békési nemzetőr Alföldi Hírlap, 1848. november 22. 168. A Debrecenben megjelenő Alföldi Hírlap idézett száma a Tábori hírek rovatban az október 18-22 között lezajlott eseményekről, számolt be. Vajai, szatmári önkéntes nemzetőr őrnagy, aki Szatmár város önkénteseinek volt a parancsnoka, a békésiekről nem írt elmarasztalóan, sőt kiemelte annak fontosságát, hogy az egész Alföldről céak Szatmár város és Békés megye küldött Aradra önkénteseket. A debreceni veres pántlikások is csak később csatlakoztak Máriássy seregéhez- A Lippáról keltezett, október 20-i beszámolójában ugyanő 3000 egészséges Békés megyei felkelőről tett említést. Október 22-éről arról olvashatunk be számolajában, hogy Zurics kapitány állítása szerint „a gyáva békésiek maradni nem akarnak." Lippán, október 22-én kelt az alábbi békési cáfolatban említett Imre aláírása cikk, amely azt írja: „... a békésieket tisztjeik alattomban felbíztatták, hogy fussanak, még pedig egyenesen haza, Zurics tisztjeiket összehívta, felszólító a haza nevében, hogy ne távozzanak, előadó nekik, hogy rajok szégyen hárul de a békési tisztek azzal álltak elő, hogy a nép nem marad, és míg ezen discurzus tartott, azalatt szállították őket ki a faluból. Ekkor szólított fel bennünket Zurics, hogy mitévők legyünk, és csak sok beszéd kellett neki, hogy a visszavonulásra rábírhattuk." 308
