Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

167. Pest, 1848. november 7. Táncsics üzenete a mezőberényieknek a Munkások Újságában Mező-Berény, (Békés m.) Szegény herényi polgártársaim, nem tudom igaz-e, mit Kossuth hírlapjában

1 olvastam, hogy kentek vonakodtak újoncokat adni, s a volt uraság jószágát pusztították, s azért most brachium

2 karhatalom alkalmaztatik kendtek ellen. Nagyon sajnálom kendteket. Mikor június közepe táján Békésben jártam, s kendtek helységében is megfordultam: sírt bennem a lélek, midőn kendtek előadásából és határbeli térképökbül láttam, miként forgatta ki kendteket az uraság földeikből. Kötelességemnek érzem itt a pörkivonatot közleni, mit kendtek nekem kinyomtatva adtak. Alkalmasint azon elkeseredésbül, hogy így bánt kendtekkel földesurak, hogy annyi fáradalom után nem bírták igaztalanul elfoglalt földeiket visszanyerni, s meg talán valami gaz ámító ingerelte és bujtogatta is kendteket mondom, alkalmasint innét származott, hogy valamelyik olyan szót ejtett, hogy ha katonát kívánnak, igazságos ügyöket is intézzék el. Mert keservesen esik az embernek, mikor a hatalmasabb megfosztja azon földektül, miket nagyapja is bírt, s mitől szolgálatát teljesítette. Nálam Mező-Berény határának kiméretése, vagyis sessiokra való kiosztása, mi 1771-2-ben történt. Ezen felosztás oklevél szerént az uraságnak semmi föld külön, mint allódium fenn nem hagyatott, hanem az egész határ úrbéres jobbágytelkekre osztatott fel. Az a bizonyos Harucker

3 nevű ember, majd az egész Békés vármegyét bírta, a király ajándékozta neki, s talán igazi honfiaktul vétetett el. Nem volt volna-e igazságosabb, ha a király szegény zsölléreknek kis darabokban, például csak 20 holdanként ajándékozta volna. De a királyok grófoknak és báróknak osztogatták a szép földet. Iszonyúság volt az, miként bántak a királyok hazánkkal! Innét is láthatjátok barátim, mint szerettek a királyok titeket. Harucker után e jószágok ismét idegen német kezekre jutottak, Wenkheim-éra.

4 Az ember esze eláll, hogyan vehették lelkükre nagyuraink, kiknek egyébként is széles uradalmaik voltak, s mégis a szegény jobbágyokat okkal-móddal, de világos erőszakkal is kiszorították legelőikbül. És volt-e erre azon uraknak szükségök? Dehogy volt, dehogy volt, hiszen, akármelyik család, még ha maga nem dolgozza is, 150-200 holdbul gond nélkül megélhetett, kivált mikor semmi terhet sem viselt. Ó az szörnyűség volt, mikor elvették a szegény jobbágy tol, ki érte a státus terheit viselte, s az úr hitványságokra, külső országokban fecsérlette. Hiszen ki-ki tehet avval, amit akar, mit tulajdon fáradsága által szerez, mit igazi tulajdonának mondhat, de mikor mondom azon roppant jószágoknak nagy részét a királyok a legjobb hazafiaktul vették el, s adták már oszágokbul bevándorlóit idegeneknek. Mindig a magyarnak elnyomorításán dolgoztak. Szerk. Munkások Újsága 1848. november 7. 12. sz. 51-52. Táncsics az „Alázatos Értesítés. 287