Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
A városok rendezett tanácsúvá minősítése
működve) nem képviselték kellőképpen a község paraszti társadalmának érdekeit, esetenként bizonyos előnyöket is elfogadtak. így a még hivatalban levő régi elöljárók ellen elemi erővel tört ki a népharag március végén, április elején. Szeghalom esetében 1848. nyarán következik be mindez, miután a lakosság az áprilisi legelőfoglalási kísérlet után rádöbben, hogy panaszára a minisztériumban sem nyert orvoslást. 76 A megyében legelőször Orosházán indult mozgalom a régi elöljárók leváltására. A főszolgabíró a gazdagparasztság vezetői segítségével és részvételével nemzetőrséget szervezett a népmozgalom letörésére. A megyei ideiglenes bizottmány kiküldöttje közreműködésével április 5-én új elöljáróságot választott a község, amelyben minden érdekelt fél helyet kapott. A még folyamatban levő legelőelkülönözés felfüggesztésére vonatkozóan nem történt előrelépés, így a későbbi orosházi földfoglaló mozgalom ebben akart radikális megoldást találni. Endrődön, Kétegyházán a jegyző leváltását nem akadályozta meg a megyei vezetés, mert a rend megőrzését és újabb népmozgalmak kitörésének elhárítását ezzel látta biztosítottnak. Békés esetében már utaltunk rá, hogy a községi bizottmányba beválasztották a lázításért elítélt Hajdú Pétert és társait is. Április végén pedig a község tényleges irányítását is, mivel az orosházi példa alapján ezt lehetségesnek tartották, Hajdú Péter kezébe akarták a község szegényebb rétegei letenni. Bíróválasztásra azonban nem került sor (45-50. sz. dokumentum). A község gazdag és szegényparaszti rétegei közötti ellentétek, majdhogynem ádáz ellenségeskedés jellemző példája a szeghalmi bíró lemondása és a jegyzőválasztás. Szeghalom esetében a megyei vezetés kevesebb rugalmasságot tanúsít az eseményekkel kapcsolatban. Amíg csak lehet, igyekszik elodázni a gyűlölt bíró lemondásának elfogadását, november elején azonban mégis új elöljáróságot választ a község, amelynek tagjai közt a módos gazdák képviselői nem kapnak helyet. A november 5-én megválasztott új jegyző, Csala Imre pedig már el sem tudja foglalni hivatalát, mert a község módos gazdái összefogtak ellene, és őket pártolta a megyei vezetés is. A megyei döntésben meghatározó szerepe volt a később ismertetendő 1848. őszi földfoglaló mozgalmaknak is. A városok rendezett tanácsúvá minősítése Az 1848. évi V. te. alapján, mint erre utaltunk a népképviseleti országgyűlési választásokkal kapcsolatban, a megye négy városa a szabad királyi városokhoz hasonló jogállás alapján választotta követeit. Gyula, Békéscsaba, Békés és Szarvas azonban nemcsak a választások lebonyolítása és a követküldés tekintetében minősült rendezett tanácsú városnak, hanem ezt a jogállását a megyei ideiglenes bizottmány általában is elismerete 1848. április 26-án kelt határozatával (48. sz. dokumentum). A továbbiakban a szabad királyi városokról szóló XXIII. törvénycikket alkalmazták a közigazgatás új rendszerének kiépítésénél. Maga a törvénycikk ideiglenes rendezést jelentett, nem határozta meg többek közt névszerint azokat a városokat, amelyekre vonatkozott. A törvénycikk kategóriákba sorolta a városokat, eszerint az említett Békés megyei városok a „közép városok" kategóriájába tartoztak, 12 ezernél nagyobb lélekszámuk alapján (1848. XXIII. te. 4. §). Az új jogállású városoknak a törvénycikkben meghatározott számú képviselőtestületet és tisztikart kellett választaniuk. A választásokhoz előbb összeírták a választásra jogosultakat, megalakították a tisztikar választásához szükséges kijelölő vá24
