Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

délvidéki menekültek siralmas állapota okozta megdöbbenés hatására a nemzetőrök elindultak a parancsban megjelölt állomáshelyükre, (Oláh I. 235-237.) Az alispán július 19-i, Makón kelt, az állandó bizottmánynak továbbított jelentése többhelyütt ellentmond Oláh György leírásának. Makóra érkezés után még nem Becskerekre, hanem Óbecsére távozásra kapott parancsot a megyei nemzetőrség. A nemzetőrség körében tapasztalt elkeseredés hatására az alispán a minisztériumhoz írt felterjesztéséről tesz említést, és sem annak keletkezési körülményeiről, sem az Oláh György által említett küldöttségről nem szól. A Nagybecskerekre indulásra vonatkozó parancsot Bechtold főparancsnok július 18-án adta ki,s ennek következtében döntöttek a kijelölt táborhelyre indulásról. Az alispán, mint a jelentésből kiviláglik, körültekintően igyekezett eljárni és az indulás előtt, megelőzendő a későbbi bonyodalmakat, azokat, akik az általa felsorolt okok miatt nem tudják vallani a hosszabb távollétet, hazaengedte. Tekintve, hogy Oláh György munkáját az országos eseményeket taglaló feldolgozások és a helytörténetírás is gyakran használja, szükségesnek tartottuk az eredeti forrás és a feldolgozás ellentmondásaira utalni. 1 Mészáros hadügyminiszter július 13-án két rendeletet küldött Békés megyének. Az 1237. számú örömmel veszi tudomásul, hogy Békés megye nemzetőreit Makóra elindította. A 245. K. Mo. sz. pedig a megye nemzetőreit a parancs vétele után Békésre rendelte, ahonnan Orosházán, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Ludason, Csatavéren, Topolyán keresztül Kishegyesre kellett volna indulni, ahol a kunságiakkal egyesülve Overbásznál szállni táborba. Az iratra vezetett hátirati elintézés és az alispáni jegyzőkönyv július 18-i bejegyzése szerint a „hadügyminiszternek kérdés tétetett", hogy a táborbaindulás azokra vonatkozik-e, akik már elindultak, vagy az itthon maradt nemzetőrökből kell kiállítani az újabb csapatot (BML Áll. Biz. ir. 378/1848., uo. Alisp. jkv. 732-733/ 1848. jkv. sz. dátum nélkül.) Mészáros Lázár július 17-én kelt (1324. E. sz.), alább még érintett válaszát az ügyben Szombathelyi Antal alispánnak Makóra címezte, amiből arra következtethetünk, hogy az alispán a táborból kereste meg a minisztert az ellentmondásos rendeletekkel kapcsolatos teendők ügyében (BML Áll. Biz. ir. 378/ 1848.), míg az irat hátoldalára az ügyeket otthon vivő másodalispán utólag vezette rá a tett intézkedést 2 Betoldás az eredetiben 3 elég 4 Mészáros Lázas június 29-én kelt leiratára történik utalás. s Mészáros Lázas július 17-i rendeletére utal, amelyet július 19-én vett kézhez. Ebben a hadügyminiszter engedélyt adott arra, hogy akik valamilyen oknál fogva szolgálatukat ellátni nem tudják, azokat az alispán elengedheti a szolgálatból. 6 A fenti hadügy miniszteri rendelet lehetőséget ad arra, hogy a táborba szálltakat „fel váltatni lehetne, melyet nem előbb, mint négy hét, vagy a körülmények szerint kevesebb idő alatt lehetne eszközleni." (BML Áll. Biz. ir. 378/1848.) 7 Az alispáni teendőket július 12-tól Tomcsányi József másodalispán látta el, reá vonatkozik tehát Szombathelyi Antal meghagyása. * Itt 3500 főről történik említés, a teljes létszám azonban 4000 fő volt. (BML Áll. Biz. ir. 378/1848: az állandó bizottmány július 26-i keltű felterjesztése a hadügyminiszternek. - 109. sz. dokumentum) 205