Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Bevezetés. Békés megye az 1848—49-i forradalom és szabadságharc küszöbén

1848-49-i történetében.

5

) A Harruckern örökösökből kerültek tehát ki azok a birtokos családok, amelyek a megyei politikai életbe vagyoni súlyuk alapján beleszólhattak. A Wenckheim család bárói és grófi ága: Körösladányban, Gyulán, Kígyóson állandó lakással rendelkeztek és a megyegyűléseken is résztvettek.

6

(Báró Wenckheim Béla 1848. április 20-tól Békés megye főispánja, gyulai kastélya előtt zajlott le a honvédtisztek fegyverletétele 1849. augusztus 23-án.

7

) A Stockhammerek női ága révén újabb birtokot szerzett gr. Bolza család pedig Szarvasra költözött.

8 A nagy kiterjedésű Harruckern dominiumok mellett két kisebb uradalom is birtokolt területeket Békés megyében. A kétegyházi uradalom 1797-től az Almásy család kezére került, tagjai Kétegyházán lakván, rendszeresen részt vettek a reformkori megyegyűléseken.

9 A szentandrási uradalom a Száraz örökösök kezéről családi per utján több kisbirtokos család tulajdonába került, akik nagyobbrészt nem éltek Békés megyében. A Száraz örökösök megmaradt birtokrésze pedig a Mondbach, a Rosty és a Szentgyörgyi Horváth családoké lett.

10 (Rosty Albert 1819-1826 között a megye másodalispánja volt, 1845-ben önként vállalta, hogy nemesember létére adót fizet.

11

) 1839-ben megjelenik a megye történetében a kereskedő tőkésből lett földbirtokos, a pesti Wodiáner Sámuel. Gyomai birtokát anyja vásárolta meg az eladósodott Stockhammer Ferdinándtól. Az új földesúr a még 1832-ben Gyomával megkötött legelőelkülönözési szerződés alapján több mint 12 ezer hold legelőre tett szert, amit allodiumként hasznosított, emellett jelentős pénzügyleteket bonyolított le. Maga Gyoma mezőváros is több esetben vett fel tőle hiteleket 6%-os kamatra,

12 annak ellenére, hogy a legelőelkülönözés megváltoztatásáért folyó küzdelemben többször szembekerült földesurával. A legelőelkülönözéskor ért veszteségét a község még az 1848-ban lezajlott legelőfoglalás és a legelőper újrafelvétele útján sem tudta kiküszöbölni. A XIX. század első éveitől megjelenik a földesúri majorsági gazdálkodás is Békés megyében. A gabonatermelés mellett az 1820-as évektől a juhtartás, a gyapjúértékesítés, és általában a legeltető állattartás jelent komoly jövedelmet az aliódiumokat birtokló földesuraknak. Az említett Wodiáner Sámuel, mint a gyomai Stockhammer uradalom bérlője többezer lábasjószágot, a körösladányi Wenckheim uradalom pedig 1839-ben már közel 20 ezer juhot tartott, svájci tehenészete pedig, megfelelő takarmány termesztésére alapozva, vaj termeléssel foglalkozott.

13 Az értékesítésben komoly akadályt jelentő igen rossz közlekedési viszonyokon akart segíteni a megye, amikor támogatta a Szolnok-Békéscsaba-Arad között megépítendő vasút tervét, amely azonban az 1848-49-i események miatt nem valósult meg.

14 A reformkorban sem történt döntő előrelépés a Körösök és a Berettyó vízszabályozási munkálataiban. Huszár Mátyás királyi földmérő elkészítette ugyan 1822-23-ban a Körösök és a Berettyó módszeres és részletes felmérését és vízrajzi értekezésében alapos leírását adta a folyók mellett élő településeknek, amelyek határa hosszabb-rövidebb időre ki volt téve a szeszélyesen kanyargó vizek pusztításainak.

15 A szabályozásban érdekelt szomszédos megyék és Békés megye azonban ekkor még nem ismerte fel a közös cselekvés szükségességét. A Békés megyei birtokosok és a jobbágylakosság helyzetén is gyökeres változásokat hozó szabályozási munkák szervezett megindításának csupán a keretei jöttek létre az 1845. december 7-én megalakult Körösszabályozási Társulat létrehozásával, amely már a következő évben csatlakozott az 1846. január 20-án Pesten megalakult Tiszavölgyi Társulathoz, annak körösi osztályaként. Elnöke br. Wenckheim Béla, jegyzője Tormássy János, végrehajtó választmányában pedig a megye csaknem valamennyi 9