Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
Az első saját gyűjtemény
Közben azonban egyéb is történt, ami nagy hatással volt nemcsak rám, hanem az egész tanuló ifjúságra. Kreíth Béla gróf, aki maradék vagyonát az 1848-49-es szabadságharc emlékeinek összegyűjtésére áldozta s feleségével Franczek (?) Jankával együtt megalapította ereklyemúzeumát, körútra indult gazdag gyűjteményével. Hol, merre járt vele, nem tudom, de hogy Békéscsabára is elhozta, azt tanúsíthatom. Bár - ha jól emlékezem - csekély belépti díjat kellett fizetni a csabai városháza közgyűlési termében hevenyészve, de áttekinthetően berendezett kiállításon, nem kellett a békési diákoknak kétszer mondani, hogy tanári vezetéssel nézzék meg a kiállítást. Nem kirándulás volt ez, hanem zarándoklat, amelyen a nagyapákra emlékező fiatalság hazafias kötelességének tartotta résztvenni. Jól emlékezem, a kora déli órákban indultunk s aki legkevesebbet gyalogolt is megtett 22-23 km-t, néhányan 1-2^-vel többet is, de mindenki ott volt, mert látni akarta a maguk valóságában azokat az emlékeket, amelyeket Gracza György szabadságharc-történetéből képről amúgyis jól ismert. Bár több, mint 10 km-t gyalogoltunk, a nemrég elkészült köves úton, nem éreztünk fáradtságot. Szinte integettek felénk a képről jól ismert kiegyenesített kaszák, a levert szabadságharc vértanúinak emlékei. Az élet iskolája volt ez az élmény, amely valóban nem nevelt dinasztiaimádatra, de megtanított a nép erejének, a nemzet áldozatkészségének tiszteletére. (...) Mire a hatodik osztályba kerültem, Benci bátyám már második éve a kolozsvári egyetem hallgatója volt és szaktárgyai mellett - ráérős idejében - Posta Béla előadásait is látogatta. Tett néhány lépést azon az úton, amely a régészeti pályán vezethette volna, de tanár lett belőle, bár érdeklődése öreg koráig megmaradt. Nekem azonban még így is volt hasznom az ő érdeklődéséből. 1902 karácsonyán kaptam tőle Darnay Kálmán: Magyarország őskora c. munkáját, amely a Hampel-féle Tudományos Zsebkönyvtár kettős számaként akkoriban jelent meg. (...) Povádi és décseri-kerti edényeim most már szebben kezdtek beszélni, és ezért jobban is izgatták érdeklődésemet, ami most már gyakorlati térre is vezetett. No nem ásatásra, de ha pénzem lett volna hozzá, bizonyára arra is. Kölcsön kérve a Pfeiffer gyerekek által "focli"-nak nevezett kis kézi ásót s magamhoz véve a kis kerti kapát, néhány diáktársammal együtt egy szép kora tavaszi napon délután kirándultunk a Kettős-Körös-csatorna povádi kanyarulatához. Nem jártam ugyan itt soha, de a Körös bal partjáról annál jobban ismertem. Lehetett már három éve, amikor a Zolnay család a Tisza-Maros-Körösi Ármentesítő Társulat csaknem szemben lévő gátőrházában nyaralt. "Szunyogfüred M-nek nevezte el Béla bácsi, aki régen ismert érdeklődésemet kielégítendő, levitt a meredek partra s onnan mutatta meg az ígéret földjét s én élénken figyelve mutogattam a "gyanús rétegek"-et, melyek a vízmosta falon jól kirajzolódtak. Ezeket akartam most megkeresni. A kirándulás szép eredménnyel járt. Vastag cserepek, szegletes és gömbölyű füles töredékek, karcolt vonalakkal díszített vékonyabb cserepek, kisebb-nagyobb bütykök, csiszolt kő balták jutalmazták a fáradozást. Ezek egy részét a tavaszi nagy víz mosta ki eredeti helyeikről, a most magasabban fekvő, de a sárga agyagtól jól megkülönböztethető színű földdel kitöltött gödrökből. (...) Hetedik gimnazista koromban - és ez bár nem tartozik a múzeumügyhöz egészen szorosan, először történt meg az iskola fennállása óta - Durkó Sándorral és Körner 20
