Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1931
Mikor a magyar régészeti irodalomban rendelkezésemre álló anyagot átnéztem s abban - inkább zavaró, mintsem tisztázó adatokat találtam. De látva, hogy a mi lelőhelyünktől délre eső területeken is elterjedt, M. Vasiéhoz fordultam azzal a kérdéssel: van-e s ha igen, melyik vincai rétegben, a neki fényképen bemutatott cserepekhez hasonló anyag? Bár a levél ajánlva ment el, sohasem kaptam rá választ s így a már említett megtévesztő tiszai cserép helyzete alapján a kultúrát mint a tiszai kultúra III. periódusát említettem, már a szarvasi neolitikumról szóló dolgozatomban. (...) Ezzel a közléssel kapcsolatban szeretnék itt megörökíteni egy olyan dolgot, amely sem azelőtt, sem azóta nem volt egészen jellemző a magyar régészek munkájában. Mikor ennek, az elhibázottsága ellenére is alapvető dolgozatnak a kéziratát befejeztem, úgy éreztem, hogy mivel abban Tompának a csípett díszítésű cserepekkel kapcsolatos téves megállapítását is érintettem, el kell neki küldenem megjelenés előtt. El is küldtem. Minthogy Tompa szerette volna, hogy az ő hibás közlésére hivatkozást - amely lényegében nem érintette az én dolgozatom megállapításait - hagyjam ki, készséggel tettem eleget kívánságának. Meggyőződésem, hogy ez a gesztus volt egyik erős tényezője őszinte barátságunknak, amiből nem volt kára a magyar régészetnek. Bár még ma is elmondhatnám vele kapcsolatban s bár úgy lenne - de sohasem lesz - az egy hajóban evező emberek közt. (...) De ennek lett a folytatása az is, hogy később közösen értékeltük és neveztük el a Körös-kultúrát. (...) Közben a múzeumban is folyt a munka, ezúttal olyan, amelyikben kedvemre kielégíthettem kirakatrendezői vágyamat. Ez természetesen azt jelentette, hogy több időt kellett ellopnom önmagamtól, hogy a földszinten megszüntetett, egy teremből álló régiségtárból az alagsorban, a kultúr- és várostörténeti osztály helyén felállítsuk azt a régészeti és várostörténeti osztályt, amely az ország legnagyobb bronzkori sírmezejének rendkívül gazdag anyagát tette hozzáférhetővé mindenki számára. Ezt a munkát is Sebestyén Károllyal és Czógler Kálmánnal végeztük. Ez a kiállítás volt az utolsó Móra Ferenc igazgatása alatt. Az első gyermek addig úr egy-egy családban, míg a második meg nem érkezik. Akkor az lesz a dédelgetett, a féltett, a kedvenc. A csókái ásatás addig páratlanul gazdag újkőkori anyaga, még kiállítva is több, mint tíz évig volt a dédelgetett. Mikor 1920-ban Szegedre kerülve bekapcsolódtam a múzeum munkájába, a régészeti terem központja az ott ásatott leletek voltak. A többi - beleértve Óbébát és Rabét is, sőt a kevés népvándorlás- és honfoglaláskori valóban szép lelet csak foglalata volt amannak, még a felállításában is. Időrendben természetesen most se lehetett más, sőt annyiban elő is lépett, hogy az első szoba szekrényeit ez az anyag töltötte meg, (...) de nem volt már az egyetlen gyermek. Még bölcsőjét, a nagyméretű, középre állítható szekrényt is át kellett adni az újszülöttnek, Szőregnek, Deszknek, Pitvarosnak. Ez és vele együtt a bronz- és koravaskor kapott helyet a második teremben, azzal a pár késő vaskori lelettel együtt, amelyek kisebb ásatások eredményeként kerültek a múzeumba. (...) 95
