Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1929

Erre aztán valóban meg is álltunk, ki is szálltunk és jött a további kérdés. Kapocsi Mihály kérdésünkre azzal felelt, hogy a kút melletti cseréphalmazra mutatott, amit gödörásás, föld-egyengetés közben szedegetett össze és rakott egy csomóba. Percek alatt szétszedtük a csomót és kiválogattuk a legjavát. A legszebb tiszai kultúrába tartozó cserepek kerültek elő. (...) Természetesen minden gyanús helyet bejártunk és aztán előbb Sándor bácsival, < majd özv. Kovács Imrénével ültünk össze bizalmas megbeszélésre. (...) Az összes tárgyalásokat befejezve tértünk vissza Szegedre és másnap jelentettem, hogy a terepszemle eredményeként az első vásárhelyi ásatást augusztusban Kökénydombon kezdhetjük el, ahol nagykiterjedésű, gazdag újkőkori telep, esetleg temető is ígérkezik. A behozott mintagyűjtemény igazolta minden szavamat. Az egy-két köztünk csellengő hallgató is gyönyörködött a szép anyagban, a csaknem teljes, díszített felső részben. Az egyik nagyon sajnálta, hogy csak hiányosan van meg s másnap kibiciklizett s harmadnap reggel a megtalált összeillő töredékkel igazolta, hogy valóban kint járt a Kökénydombon. Párducz Mihály elsőéves hallgató volt ez a fiatalember, akit ez a cserép, majd az augusztusi ásatás ingatott meg abban az elhatározásában, hogy a földrajz iránt - az oklevél megszerzéséhez szükséges érdeklődésen túlmenően rokonszenvvel forduljon. (A Miska fáradtságtól vissza nem riadó érdeklődését tanúsító edény képét lásd Dolgozatok 6 (1930) XXX.t.3.) (...) Június 17-én - megkapván a főiskolán megszolgált óradíjakat - valóban külföldre utazhattam. (...) Brünn, Prága, Dresden, Breslau, Berlin, Kiel, Hamburg, Hannover, Hildesheim, Braunschweig, Magdeburg (a Naturhist. Museumban székudvari lapos balta), Halle, Leipzig, Jena, Weimar, Bamberg, Nürnberg, Rothenburg, München, Innsbruck, Salzburg, Bastein, Linz, Wien. Hogy mennyire nem volt eszembe az egyetemi tanárság, azt ennek a tanulmányútnak múzeumlátogatása bizonyítja a legjobban. Június 18-án Brünnben néztem meg az első múzeumot és július 29-én Linzben az utolsót. A két dátum közt eltelt hat hét alatt 70 múzeumot kerestem fel. Elsősorban természetesen a régészeti gyűjteményeket, de voltam néprajzi, természettudományi, művelődéstörténeti, várostörténeti gyűjteményekben, képtárakban, schlossmuseumokban, raktárakban és laboratóriumokban, más természetű kiállításokon és könyvtárakban egyaránt. Mindent megnéztem, aminek múzeumi szolgálatban hasznát veheti a szakember, hiszen egy-egy jól alkalmazott technikát - mutatis mutandis - más természetű gyűjteménybe is át lehet, sokszor kell is ültetni. (...) Be kell azonban számolni arról, amit az egyetemi ásatások terén tapasztaltam. Prágában a német egyetemen érdeklődtem volna először, de Leonhard Franz professzor, akit még bécsi tanársegéd korából ismertem, éppen ásatáson volt. Távolléte adott pozitív feleletet fel sem tehető kérdésemre. Hamburgban - mert ennek is kikoplaltuk az árát - magától Richthofentől kaptam pozitív feleletet. De kaptam egyebet is. Ő beszélt rá arra, hogy okvetlen menjek el Kiéibe, ahol egy kis északi őskort láthatok a múzeumban és megnézhetem az Archäologische Landesaufnahme kitűnő szervezetét, Tode kitűnő alkotását. Ez a kirándulás is terven felüli volt. Megint kellett egy kicsit koplalni. 84