Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1927

Mennyire más lett volna, ha az Erdélyi Múzeum és a kolozsvári egyetem példáját követték volna. Erről azonban akkor nem akartak, most pedig már valóban felesleges elmélkedni. így volt és így maradt. Nekünk pedig saját alma materünkkel kellett harcolni azért, hogy legtermészetesebb feladatunkat, sőt kötelességünket teljesítsük. És mi minden nehézség ellenére augusztus 8-tól szeptember 7-ig újra Ószentivánon dolgoztunk, nem is egy helyen. Most is a DMKE 32 igazgatóságának adománya tette ezt lehetővé. A munka részleteibe ezúttal sem kívánok belemenni, mert annak minden részletét annak idején közöltem. Legyen elég csak annyit mondani, hogy tovább dolgoztunk a bronzkori temetőben, a telepen és megtaláltuk az Árpád-kori kápolna sárgaföld alapozását. (...) Ebben az évben még egyszer jelentkeztek a kelták. Ezúttal Békés megyében, Tótkomlóson. Az egyik homokbányában találtak három rendszertelenül fekvő sírt, amelynek mellékleteit sikerült összeszedni, sőt egyet nagyobb részében sajátkezűleg felbontani. Ez évi külső munkánk ezzel véget is ért, de az én belső munkám annál jobban megszaporodott. (Az év elején alakult meg a Főiskolai Tanulmányi és Pályaválasztási Tájékoztató Intézet Szandtner Pál dr. jogi kari professzor vezetésével, amelynek négy esztendeig, az évi jelentéseket leszámítva, minden munkáját - az ezernyi levelezést, statisztikát, egyetemi útmutatót - Kerner Irma nagy adminisztratív segítségével - én végeztem cl. Bár ez a munka igazán távol állt a régészettől, hasznos bepillantást jelentett az elhelyezkedés legnehezebb éveiben a pályaválasztás gondjaival küzdő diákok, de sok esetben a szülők tanácstalan helyzetébe. A különböző életpályákra felkészülés és az azokon fennálló követelmények megismerése igen hasznos volt. De hasznos volt abból a szempontból is, hogy mivel külföldi tartózkodást a minisztérium támogatásával hiába vártam, itt kapott tiszteletdíjam megkuporgatásával két év alatt sikerült összeszednem annyi pénzt, amely kéthónapos külföldi utat tett lehetővé számomra. Volt még ebben az esztendőben egy olyan dolog, amely rövid időre visszahúzott a néprajz területére. Ekkor alakult meg az Alföldkutató Bizottság - Klebersbergnek és Kogutowicznak legsajátosabb alkotása. A gondolat kitűnő volt, de szerintem annyiban felesleges volt az intézmény, mert a végzendő munka oroszlánrésze, amúgyis az egyetemi intézetekre esvén, célszerűbb lett volna a rendelkezésre álló pénzzel ezeknek - megfelelő terv keretébe állított, meghatározott munkáját támogatni. Ha a városokat és megyéket meg lehetett mozgatni abban, hogy anyagi érdekeltséget vállaljanak, bizonyára meg lehetett volna mozdítani e szervezet nélkül is. Nem mondom, hogy ittott nem kaptunk kisebb méretű támogatást, de az egyetemen, az érdekelt karokon keresztül jobb lett volna az irányítás és az egyetem tekintélyét növelte volna, ha hivatalosan kapcsolódott volna bele ebbe a munkába. A régészeti kutatás összefoglaló tervét természetesen Buday Árpád készítette el, a néprajzi kutatásét jómagam. Ezen túl azonban annyira semmit sem csináltam ezen a téren, hogy mikor a néprajzi osztály megalakult, sőt Bibó István szerkesztésében a 32 Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület 76