Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1927

1927 Az ásatások ezúttal - ígéretünk szerint - Bánkúton kezdődtek, most is az uradalom költségén. A többszöri találkozás még fesztelenebbé tette az érintkezést, sőt mivel Juhász Béla is tudott kaláberezni, minden este be kellett szállni egy játszmára, amely néha 11 óráig is elhúzódott. Az én rossz játékom - nem tud lekötni a kártya mellett házigazdánk sokszorosan visszanyerhette volna a ránk fordított költségeket, de hát az alap olyan csekély volt, hogy a veszteséget még a díjtalan demonstrátor is, anyagi egyensúlya elvesztése nélkül, kibírta. Sajnos az ásatásban sem volt nagyobb szerencsénk. (...) Egy másik helyen megásott, kifosztott halomsír volt az egyetlen pozitív eredmény, ami valóban nem mondható soknak. (...) Az egy hétig tartó kísérletezésnek Márton Lajos távirata vetett véget, amely a tószegi ásatás megtekintésére hívott. (...) Minthogy sohasem jártam azelőtt erre, bementem a forgalmi irodára érdeklődni, merre van Laposhalom, ahol az ásatás folyik. Egyetlen kézmozdulat elég volt arra, hogy ne csak az irányt, de a halmot is meglássam, sőt a messziről látszó friss feltárás meredek, de még élettelen falát is. - Korán van még, mondta a főnök. Az urak csak fél nyolc után jönnek ide hozzám reggelizni a falubeli lakásukról. Kis ideig beszélgettünk, s megígérve, hogy egy kis kerülő után visszatérek, elmentem a halom felé. Nem a friss feltáráshoz, hanem az ártér felőli oldalához, amely valóban impozáns látvány volt, vastag rétegeivel, kiszakadt cölöplyukainak vízmosta metszeteivel, kikandikáló cserepeivel s az előtte fekvő temérdek cseréppel, amelyek ki tudja melyik rétegből kerültek elő. Hátizsákszámra lehetett volna válogatni az érdemesebbje közül. Fél nyolc felé visszamentem az állomásra, ahová kisvártatva megérkeztek az ásatok. L. Clark, V. G. Childe, Márton és Tompa. Nem sietett itt senki. Úri kényelemben fogyasztottuk el a peron jegenyéi tövében a falusi reggelit, megbeszéltük a programot és csendben kisétáltunk a tetthelyre. Itt kaptam meg Márton Lajostól a szükséges felvilágosítást s aztán magam is besorakoztam a munkába, hogy ha csak egy napra is, részese legyek az 1876 óta ismert és 1906-tól rendszeresen kutatott telepen folytatott munkának. Sejtelmem se lehetett róla, hogy harminc esztendő múlva én fogom Márton Lajos hagyatékaként közreadni élete nagy munkájának eredményeit. Az ebédnél, a nyárfák alatt, nem inas szolgált ki, nem volt mindenki előtt egy-egy hétdecis üveg. Egyszerű magyar polgári koszttal detektálták magukat az angol urak és se nekik, se a sokat emlegetett magyaros vendégszeretetnek nem lett semmi baja ettől a kis kizökkenéstől. Az ásatás egyébként - és ez is jellemző akkori kulturális és múzeumi viszonyainkra - Clark költségén folyt s ez volt az a tószegi munka, amelynek 72