Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
Kezdeti évek az egyetemen (1924-1925)
előadóterem, az adjunktus és a gyakornok egyelőre közös, később ketté választott szobája, a professzori szoba a könyvtárral, a két gyűjteményhelyiség és a fényképezővel is közös laboratórium. A keresztfolyosó és a bevezető hosszanti is a gyűjtemény célját szolgálta. (...) A városi múzeumban tovább folytattam az éremtár leltározását és a szükség szerint más - most már mindegyre szaporodó konzerválási munkában is részt vettem és mivel Móra kunágotai honfoglaláskori leleteinek közlését mindenképp szerettem volna a Dolgozatok számára, addig beszéltem neki, míg sikerült a kész kéziratot Sebestyén Károly rajzaival tőle kivasalni. Hogy lesz-e a Dolgozatoknak folytatása, azt még nem tudtuk biztosan. Mi mindent megtettünk a pénz előteremtése érdekében. Szeged és Hódmezővásárhely városok csaknem annyit adtak, mint amennyit az előző évi előadások jövedelmeztek, de Tut Ankh Am on se hagyta magát. Az intézetben - új előadóteremben - meghívottak előtt Budayval váltakozva kilenc előadást tartottunk a folyóirat céljaira elfogadott adományok ellenében. Jómagam, most már mondhatni nagyobb arányban házaltam. 2-2 előadást tartottam Kiskundorozsmán, Kondoroson, Gyomán, Mezőberényben, Szarvason, Balatonbogláron, egyet-egyet Gyulán, EndrŐdön, Hódmezővásárhelyen, Öcsödön, Békésszentandráson, Csanádpalotán és Kisteleken. És mindennek eredményeként a folyóirat II. kötete 1926-ban újra megjelent, a városi nyomda vezérigazgatójával, Várnay Dezsővel kötött, nagyon kedvezd megállapodás értelmében. Igaz, hogy akkor szedtek, amikor a maguk szempontjából a legjobban be tudták osztani az időt, de mi is akkor fizettünk, amikor a pénzt elő tudtuk teremteni. Várnay és Márton mindennek ellenére olyan gondos szeretettel foglalkozott a mi munkánkkal, mintha előlegeztük volna az egész összeget. Ilyen munkát csak két olyan becsületes emberrel lehetett végeztetni, mint amilyenek ők voltak. (...) Akaratlanul is az Alföld kutatási központjába kerültünk a folyóirat révén, de nem irányító, csak híradó központ lettünk. Bennem ugyan mindegyre tudatosabban éltek olyan elgondolások, amelyek nagyobb arányú, mondhatnám forrás értékű nyilvántartások anyaggyűjtését szorgalmazták volna. Ha a professzor másirányú elfoglaltsága miatt ki is maradt volna ebből a munkából, jómagam és Bálint Alajos és a hallgatók válogatott része tudott volna az egész magyar régészet számára hasznos munkát végezni. A munka - egyelőre - még nem indulhatott meg, mert Buday, alapjában véve helyesen, az ilyen munkát a Nemzeti Múzeum feladatának tartotta. Ott azonban éppen úgy nem jutott eszébe senkinek, mint ahogy az Erdélyi Múzeumban se csinálta senki, pedig Goos 24 és Martian 25 adatgyűjtésén - mint ezt a Roska már csak a negyvenes évek elején megjelent Repertóriuma mutatja - régen túl volt a magyar régészet. Magyarországon pedig még Goos és Martian se volt. (...) 24 Goos, Karl: Chronik der archäologischen Funde Siebenbürgens. Hermannstadt 1876,139 p. 25 Martian, Julius: Archäologisch-praehistorisches Repertórium für Siebenbürgen. - Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien. 1903,321-358. 62
