Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1944

Testileg, lelkileg szenvedtünk, de legalább a bombázókhoz csak átmenetileg volt szerencsénk mindaddig, amíg az amerikaiak április 8-án meg nem érkeztek. Helyzetünk akkor se javult. Ők nagyon jól éltek és a kiszolgáló személyzetet - a városkában nem kapván - barakkjaink szolgáltatták nekik. Szomorú volt nézni, hogy züllik le a láger lakóinak Jó része s ezt mennyire természetesnek tartják. (...) Előálltak a teherautók és se szó se beszéd egy óra alatt már el is szállítottak bennünket. Azt hittük, egyenesen hazavisznek bennünket, de nem így történt. Nyílt pályán állt meg a vonat, és a betyárbútort ki kellett hordani az országútra. A nőket kocsikra pakolták és elvitték Ringdorfba. A férfiak Liczenbe kerültek egy lehetetlenül piszkos táborba. (VI. 21-23.) Közelben volt egy rendes katonai tábor. A parancsnok helyettese Eck Erzsébetnek, akit gyerekkorom óta ismertem, a férje volt, tartalékos főhadnagy. Kisétáltunk hozzá és 23-án már a weisenachi katonai tábor lakói voltunk és itt vártuk meg, amíg az asszonyokat is idehozzák. 27-én bevagoníróztak bennünket a liczeni állomáson. 28-án Bruckon és Semmeringen át utazva 29-én Wiener Neustadtig értünk. A vonatparancsnok két amerikai hadnagy volt, akik Pestet akarták látni. így a transzportot - nem mint előzőleg - itt nem osztották szét, hanem tovább kísértek bennünket. 30-án a szomorú soproni és szombathelyi állomásokon utaztunk keresztül. Július 1-én Celldömölkön és Kisbéren, 2-án Bicskén és Budaörsön, 3-án délben érkeztünk a kelenföldi állomásra. 4-én átköltöztünk a Nyugati pu.-ra és 5-én késő du. Szegedre. Az egyetemi épületben orosz katonai kórház volt. Furjesz Béla fogadott be bennünket a klinikán addig, amíg a Katolikus Nővédelmi Egyesület kis házába nem költözhettünk ideiglenesen. Ez már 10-én történt, amikor politikai curriculum vitaemet 7-én beadtam. Csekély 20 kg-ot hagytam az úton (65 kg). Ezzel kezdődött a sok meglepetést tartalmazó új életünk Szegeden. Az 1944. X. 8.-1945. VII. 5. közt eltelt idő kiesett életem munkás évei közül. De megmaradtam. . 194