Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Az első saját gyűjtemény

Az első saját gyűjtemény A gyűjtés óvatos körültekintéssel kezdődött a szobákban, színben, padláson. (...) A padláson, annak zárt részében lévő ládákban (...) kutattam és egy üres ládába összeraktam mindent, ami megtetszett s amiről már eleve megláttam, hogy évtizedek óta van szolgálaton kívüli viszonyban. Sokszor nem is tudtam, mi lehetett. Le nem hoztam, de gondosan beszámoltam aznapi kutatásom eredményéről. Ilyenkor tudtam meg, hogy aznap sem végeztem hiábavaló munkát. (...) Ha minden kezdet nehézségével küzdő magyar múzeum olyan megértő lelkekre talált volna, amikor az elhelyezésről volt szó, mint az enyém, gyorsabban fejlődött volna a magyar múzeumügy. A családi tanács látva a múzeum gyors fejlődését, a háromajtós szekrényt nekem adta s ezzel az épület kérdésének megoldása megindult a maga útján. (...) Fogalmam sem volt ugyan róla, hogy helyesen cselekszem, sőt bizonyos tekintetben meg is előzöm a magam korát, mikor a földből előkerült régiségeket a történeti emlékekkel egy osztályba soroztam. Be kell vallanom, hogy ezek közt volt olyan darab is, amelynek orgazdája voltam. Igaz, hogy csak egy csempe őskori bögre volt Povádról (ma már tudom, hogy a tiszai kultúrából, akkor még senki se tudta), amelyet unokatestvérem, Emperl Gyula lopott számomra az apja - már említett gyűjteményéből. Nem volt szép, hogy így orvul kerültem kapcsolatba az őskorral, de meg is bűnhődtem érte. Úgy a kezemhez ragadt, hogy közel 70 esztendeje máig sem szakadtam el tőle s már úgy látom, kitartunk egymás mellett, amíg lesz hozzá erőm. Volt még két edény a Décseri kertből, Benedicty Gyula bátyám szőlőjéből. Ezek soká vándoroltak velem, míg végül a szegedi múzeumnak adtam mind a kettőt. Povád így már a századforduló első éveiben az ígéret földjébe tartozott s a vele való foglalkozás még csak növelte a régi cserepek iránti érdeklődésemet. (...) A második, a ferdén álló polc a numizmatikai osztály volt, beleértve az első papírpénzektől a Kossuth-bankókig mindazt, amit az öreg íróasztal számunkra megközelíthetetlen fiókjaiban őrzött a család. Hát ha még az is meg lett volna, amit két nagy- és négy dédszüleim a tótkomlósi máglyára kénytelenek voltak beszolgáltatni, így is volt minden címletből annyi, amennyi nekem kellett. Nincs azon semmi csodálni való, hogy a negyvenes években vert, különböző címletű ezüst rubelekből is igen szép sorozat volt, hiszen 1849-ben elég sok orosz pénz került forgalomba, gondolom a patikán keresztül is. Nyugodtan sorakozhatott akár a negyvennyolcas emlékek közé is. De volt Mária Terézia-tallér, ezüst húszas, sok rézpénz. A büszkesége a tárnak családi vonatkozású volt: A Békés megyei Gazdasági Egyesület hetvenes években rendezett kiállításán nyert első díjak. Egyet nagyapám 18