Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1941

Oroszlánt 1936-ban a görög kisplasztikából habilitálta. Förster nem ment bele a szélesebb körű habilitálásba. 1939-ben én beszéltem rá Förstert, hogy terjesszük ki a tárgykörét a klasszika archaeológiára. Ez meg is történt, mert szükség is volt rá. Dékánságom alatt én terjesztettem elő a rendkívüli tanári címmel való kitüntetésre, amit 1941-ben meg is kapott. Ettől kezdve a magántanári előadásain túlmenően a tanárképző előadásokat is ő tartotta. Csefkó Gyula, polgári iskolai tanári diplomával Szegeden tanított. Horger és Mészöly fedezték fel a kitűnő nyelvészt, szólásmagyarázót. Ismerve szakirodalmi munkásságát, ennek alapján bocsátották a kar határozata alapján szóbeli doktori szigorlatra, a szabályoknak megfelelően. Csaknem azt mondhatnám, hogy junktimban

64 Sebestyén Károly egyidejűen tett szigorlatával. Három év múlva mind a ketten habilitáltak, munkásságuknak megfelelő tárgykörből. Azután, hogy, hogy nem, rendkívüli tanári címet már csak Sebestyén kapott. Engem - abban az időben magántanári képviselő nem voltam - nagyon bántott a megkülönböztetés, de más tanszékek dolgába kinevezésem után sem avatkoztam bele. így volt ez rendjén. De mikor dékán lettem és a Szegeden maradó magántanárok közt Csefkó is jelentkezett, elérkezettnek láttam a cselekvés idejét. Bizalmasan közöltem vele a mellőzéséről fent nyilvánított véleményemet. - Hadd el Jánoskám, mondta a maga őszinte modorában, nem szeretem én az ilyen nyilvános meghurcoltatást, ami minden iratom mutogatásával jár. Nem szeretem én a keresztlevelem mutogatni. Megmondom Őszintén. Te is tudod, hogy a nyári vakációt egyik Baja meletti plébánián szoktam tölteni a ...nagybátyámnál - Hát Jánoskám, nem a nagybátyám nekem az a plébános, hanem az apám. Ez ugyan nem tűnik ki a keresztlevélből, de abban egy nagyon kellemetlenül hangzó szó van aláhúzva. Érted, miről van szó. - Értem, értem, de nem akarom érteni. - És ha úgy intézem el az ügyet, hogy a keresztlevélre nem lesz szükség és azt, amit most beszélgettünk, senki nem fogja megtudni? - Hát akkor szépen megköszönöm. Áldjon meg az Isten érte. Gyula bízott bennem és én nem halogattam a dolgot. Másnap reggel idő előtt mentem be az irodába. Kértem az irodát vezető Kántor Máriát, hívja fel a minisztériumból Molnár Dózit(?), akinek az ilyen természetű dolgok a reszortjába tartoztak. Bámulatos gyorsan kapcsoltak. Elmondtam neki - de név nélkül - hogy mit forgatok a fejemben. Megmondtam, hogy egy un. törvénytelen születésű, érdemes tudósról van szó. Megkérdeztem, akadálya-e ez annak, hogy kormányzói kitüntetésben részesüljön és rendkívüli egyetemi tanári címet kapjon. A válasz nem felelet volt, hanem kérdés. - Zsidó az apja? kérdezte Dózi bácsi. Ahogy én meglepődtem az ő kérdésén, éppen úgy meglepődhetett ő az én rövid, de mindent kifejező válaszomon. 64 együtt, egymással kapcsolatban 164