Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1940

számítani lehetett. Politika volt természetesen ebben is, és ugyan miért exponálták volna magukat azoknak a nemzeteknek mégoly kiváló tudósai, amelyeknek politikusai teremtették azt a helyzetet, amely I. Ferencz József helyett Regele Ferdinándról nevezhette el a kolozsvári egyetemet, aki alig volt egyesztendős akkor, amikor elődje már ötven év nevelő- és tudományos munkájával dicsekedhetett. Ma is eldöntetlen kérdés, hogy a cluji vagy a szegedi egyetem töltötte-e be fennállása 90. esztendejét. Szerintem ugyan, ha a szegedi egy időben meg is tagadta ezt a múltat, néhány aranydiploma kiszolgáltatásával világosan állást foglalt a kontinuitás kérdésében. (...) (Itt mondom el, mert idekívánkozik, ámbár csak az 1960. évnél lenne időszerű, miért nincs nekem mai napig aranydiplomám? Röviden, mert kitüntetésnek tekintik, és kérni kell különböző mellékletekkel, életrajzzal stb. felszerelt kérvényben. (...) Az aranydiploma felfogásom szerint nem kitüntetés, de mindenesetre megtisztelő megemlékezés! (...) A magam részéről nem tartom fontosnak a kérdést és eszembe se jutott, hogy igényemet bejelentsem. Sajnos megöregedtem aranydiploma nélkül s anélkül is maradok erre a hátra lévő időre. A budapesti egyetem felfogásom szerint nem lehet illetékes arra, hogy nekem aranydiplomát adjon. (...) Annak idején esküt tettem arra, hogy a bölcsészettudományi címet más tudományegyetemtől nem kérem. Ezt az esküt meg is tartom s még a diploma be aranyozását sem kérem, ha már a kolozsváritól (cluji) nem kérhetem. Nem fontos ez, de kellett itt, ebben a most érintett összevisszaságban, a magam kristálytiszta s szerintem egyedül helyes álláspontját szögeznem, nehogy azt higgye valaki, aki ezeket a sorokat valaha elolvassa, hogy arra jó voltam, hogy 75. életévemben még tanítsak az egyetemen, de aranydiplomáig nem tudtam eljutni. (...) Kolozsvár visszatérte nagyon megzavarta a vidéki egyetemek karait: Pécsről elvitte a bölcsészeti, Szegedről a jogi kart, Debrecenből a természettudományi tanszékeket. Kolozsvárott politikai okokból erős, soktanszékes karokat, sőt új kart is kellett szervezni, de mindez nem úgy történt, ahogy a legtermészetesebb lett volna. A szegedi egyetemet nem in corpore vitték át, aminek részben politikai okai is voltak. A világhírű Riess Frigyes, a kitűnő belgyógyász Purjesz Béla származásuk miatt nem kerülhettek át. Csak a jogi kar ment át teljesen, sőt erősen megduzzasztva. Az orvosi karra néhány szegedi és pécsi professzor került csupán, a többiek a budapesti (....) teltek ki túlnyomó többségben. A bölcsészeti karról néhány ember, akik ha azelőtt semmi közük sem volt a kolozsvári egyetemmel, természetesnek tartották a sorsközösséget, annál feltűnőbb volt, hogy a természettudományi kar kolozsvári neveltjei sokáig haboztak s volt is olyan, aki nem ment el. A karok személyi összeállításában nem maguk döntöttek. Egyetlen lépéssel taposták agyon az autonómiát, amiért szerintem elsősorban azok voltak a felelősök, akik Szegeden maradásukkal lehetővé tették a külső beavatkozást. Hogy hol mindenütt folytak személyi kérdésekben tanácskozások, azt nem tudom, de hogy Szegeden is folytak, azt - mint dékán - biztosan tudom. Szüy Kálmánnal folytak - kivel-kivel négyszemközt - a megbeszélések. A kar legtöbb tagjával könnyű volt a tárgyalás, mert egy részüket nem kellett kapacitálni, más részüket hiába lett volna. 155