Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1939

hárman bejelentettük, hogy lemondunk a bizottsági tagságról s kérjük a dékánt, jelentse ezt a karnak. Várady a jövő évi dékánsággal játszott, bár nem látszott valószínűnek, hogy az előkelő beavatkozást akadályozó cselekedetéért a kar többsége elítélje. Deér Jóska még rendkívüli tanár volt, velem együtt, tehát még volt mit féltenie. Én állítólag közvetlen kinevezés előtt voltam, de egyikünk sem törődött mással, mint a kar autonómiájának - annyi amennyi ideig tartó - védelmezésével. Tudtuk, hogy szélmalomharcot vívunk, de az is többet jelent a deferálásnál. A kar pár nap múlva kiküldte az új bizottságot s az ülés - amelyen én, vidéken lévén, nem vettem részt megszavazta Takács Zoltán meghívását, aki tudta a történteket, de a velünk való érintkezésben az előharc - mert ez valóban az volt - semmi nyomot nem hagyott s intézetének felszerelésében az intézetem messzemenően támogatta, sőt előadásait is az én előadótermemben, hallgatói létszáma megengedte, tartotta. Nem szeretném, ha a két - ismételten hangsúlyozom, egymástól valóban különböző jellegű - ügyet az én szereplésem előtérbe állítása hangsúlyozásának tekintené az az elvetemült ember, aki valaha szidni fog ezért a komisz írásért. Azért írtam csupán le, mert ezzel is lándzsát akarok törni az egyetemi autonómia - ma természetesen nem időszerű - előnyei mellett, amely még akkor már valóban csak csökevényeiben volt meg, de még így is tekintélyt adott az egyetemnek és biztosította a tanítás és tanulás szabadságát. Nem minden ment úgy, ahogy éppen ez az autonómia megengedte, sőt követelte volna. Ez azonban az embereken múlt, akiknek egy része nemtörődömségből vagy éppen érdekből nem látta be ennek mérhetetlen jelentőségét. Talán különös, hogy mindezt éppen én írom le, akinek tanszékre jutásában már a kezdeményezésnél is jelentős szerepe volt a minisztériumnak. Szerepe volt, de sem otrombán nem avatkozott bele, sem a kar akarata ellen nem cselekedett. 150