Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1938

átdolgozva megjelenendő könyvéhez új anyagot tanulmányozzon egyetlen kultúrából, olyan kirándulást megengedhetett magának. Mi sem természetesebb, hogy legalább egy lelőhelyét látni akarta a kultúrának. Itt igazán volt miben válogatni, és csak természetes, hogy azon az úton vittem végig, amelynek mentén a Körös-kultúrától, kis megszakításokkal, a magyar középkorig minden emléke előfordult, ahol külön temetők, telepek, halmok váltogatják egymást. (...) Nagyon jól'érezte magát a három nap alatt s megtagadta volna önmagát, ha a borocskát megvetette volna. (...) A kora nyáron G. Fewkes keresett fel Szegeden feleségével és négy tanítványával. Ha Childe-t érdekelte a Körös-kultúra, Fewkest még fokozottabb mértékben, hiszen Starcevon ő ásatta a csaknem teljesen azonos anyagot. Mégis meglepte a múzeum valóban nagy gazdagsága. (...) Szeptember elején Kari Dinklage jött el Münchenből. Az S-végŰ hajkarikákat tanulmányozni. Saját bevallása szerint - bár egészen új teóriát állított fel ezekről sírban akkor látta először, amikor a múzeum kis szobájában, az in situ felvett gorzsai Héthalom-dűlői - csontvázon nagy örömmel észrevette. (...) Még egy komoly törekvésről kell itt beszámolni, amely arra lett volna hivatva, hogy a vásárhelyi múzeumnak illegalitását felszámolja. Mi tagadás, ez az intézmény törvénytelen gyerek volt. Apasági keresetet senki se indított s ez volt a szerencse, mert valóban nem lehetett volna megállapítani, hogy én vagyok-e az apja vagy Endrey Béla. Mi ketten ugyan sohasem vesztünk össze rajta, de nem is lett volna értelme. A gyerek megvolt, tehetségesen fejlődött, (...) de hát még törvényesíteni kellett volna. Az új múzeumi törvény kirakata éppen olyan szigorú volt, mint a végrehajtási utasítás. Nem azoktól féltette a régiségeket, akik drága pénzért külföldre is eladták, bár a látszat azt mutatta, hogy ezekkel szemben is szigorú. Egyebek közt tőlünk is féltette, akik fáradtságot nem kímélve, éveken keresztül, lelkiismeretesen a tudomány követelményeinek megfelelően dolgoztunk, Tudták ezt a Főfelügyelőségen is, de a szabály az szabály, s az Istennek nem akartak engedni a törvényes igazságból. El kellett sütni a nagy ágyút. A szegedi egyetem bölcsészeti karát mozgattam meg. Kidolgoztam a tervezetet arról, hogy miként fogja legálisan ellátni a vezetésem alatt álló intézet az önálló, csak a vásárhelyi határban dolgozó múzeum vezetését. Éppen úgy, mint Buday életében, biztosítva ezzel a tudományos munka és az ifjúság kiképzésének lehetőségét. A kar - és ezt külön is hangsúlyozni szeretném egyhangúlag fogadta el a terjedelmes elaborátumot, mert elsősorban egyetemi és tudományos érdekeket látott benne. A hivatalos úton felment beadvány a minisztériumtól a megfelelő utakon a Főfelügyelőséghez ment. Magam jártam utána, hiába. Pasteiner megszokott széles gesztusával és Visky Károly csendes elutasításával szemben a szép kezdeményezés kudarcba fulladt. (...) 1928-ban jártunk először a vásárhelyi határban terepszemlén a Tatársáncon. Tulajdonképpen ennek az ásatására kértük volna a városi támogatást. Ebből fejlődött ki az a kapcsolat, amely minket a városhoz, a várost hozzánk kötötte. 1939-ig nem gondolhattunk arra, hogy ehhez a sáncásatáshoz hozzákezdjünk. (...) 141