Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1936
lévén, nyugdíjas állásba kerülhessek. "Atyai áldásával" indult hát el a pályázat, amely abban a pillanatban eltűnt szemeim elől, mihelyt a közigazgatási iktató molochja 47 a többi aktákkal együtt elnyelte. Pár nap múlva Vásárhelyen volt dolgom Endrey Bélánál. Tőle hallottam a következőket. Farkas Béla főispán, olaszországi üdüléséből hazatérve, mert ő egy szentesi nőnek - akivel odalent ismerkedett meg - és, aki Cáallány Gábor alispán sógorával egészen közeli kapcsolatban volt, kénytelen volt megígérni, hogy a szegedi múzeumi igazgatói állás elnyerésében - bár nem avatkozik szegedi kollégája ügyébe Csallány Dezső Csongrád megyei szolgabírót fogja támogatni. (Nb. Csallány Dezsőnek nemcsak jogi végzettsége volt, de Alföldinél készítvén doktori értekezését, bölcsészdoktori diplomája is volt. Nem pályázott tehát jogtalanul!) Ez a dolog engem elég kellemetlenül lepett ugyan meg, de már csak azért sem tartottam komoly ellenfélnek, mert én - minden egyébtől eltekintve - már 1920 óta a szegedi múzeum ingyen dolgozó munkatársa voltam. Nem tartottam szükségesnek egyetlen lépést sem tenni. Másodszor is nem akartam magam azoknak a kellemetlenségeknek kitenni, amilyenekkel az első - bemutatkozó - alkalommal találkoztam. Sorsára bíztam tehát az ügyet és folytattam egyetemi, főiskolai, szegedi és vásárhelyi múzeumi munkáimat, előkészítve a nyári ásatást is. (...) A Nemzeti Múzeum tanácsa megejtette a jelölést - mint kiderült engem jelölt első helyen, de minthogy az előírt követelményeknek Csallány Dezső pályázata is mindenben megfelelt, őt is jelölték. Hogy második vagy harmadik helyen, arra már nem emlékezem, mint ahogy azt se tudom, hogy a két stróman közül melyik került bele a jelölésbe. A pesti álláspont tehát megmaradt ugyanúgy, mint ahogy elmúlt két esztendeje a Szily Kálmán szájából, ama bizonyos püspöki vacsorán elhangzott. A jelölésről természetesen csak kerülő úton értesültem. Ugyanígy tudtam meg, hogy Lugosi Döme nem adta be a pályázatát. Egyik kora nyári délután volt a közgyűlés. Tonelli megígérte, hogy a választás lezajlása után nyomban megtelefonálja az eseményt a múzeumba. Ott vártuk Sebestyénnel együtt a csengetést, de a telefon nem akart megszólalni. Úgy jó másfél óra múlva Kotormány János állított be. Sebestyén kérdezte tőle, halott-e valamit a választásokról. - Hát még nem tetszik tudni? - kérdezte látszólag meglepődve. - 9 szavazat 14 ellenében. Gondoltam magamban elég szépen összeszedte Dezső a szavazatokat, hogy 9-et maga mellé tudott állítani. De csakhamar meg is magyarázta János, hogy a 9 szavazat az enyém és hogy Csallány Dezső lett a múzeum és könyvtár megválasztott igazgatója. Nekem tehát kitelt az időm a kultúrpalotában s mivel az új rezsimmel - azt hiszem egészen természetesen nem vállalhattam a közös munkát, de meg az új igazgatónak sem akartam nehézzé tenni a belépést az új hivatalába, azon melegében átadtam 47 moloch: mindent elnyelő szörnyeteg 127 .
