Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1934
h Nehéz helyzetbe kerültem akkor, amikor második görögországi utamra indultam. Bár hivatalos szolgálati viszony nem kötött a múzeumhoz, szó nélkül elmenni nem akartam, nem is mentem. Március 15-én indultunk és én 14-én a szokott időben bementem a múzeumba és nem törődve azzal, hogy most se fogadta a köszönésemet, egyenesen hozzá mentem és megmondtam, hogy másnap utazom. (...) Barátságosan búcsúztunk el egymástól és elástuk a csatabárdot. Én elutaztam és másnap este Bécsben voltam. (...) Bécsben csak egy éjszakát töltöttünk. A reggeli gyorssal már mentünk Olaszország felé. Este érkeztünk meg Mestrebe. Velence, Firenze, Róma, Nápoly, Herculaneum, Brindisi voltak azok a pontok, amelyeket érintettünk. Reggeltől estig jártuk a múzeumokat, néztük a műemlékeket, kihasználva azt a két hetet, amelyet görög Htunkkal kapcsolatban engedélyeztünk magunknak. Hogy sokat láttunk, még többet nem, az természetes, de annak (és ez én voltam) aki csak földrajzi és műtörténeti tanulmányaiból ismerte Itália "mosolygó kék ege" alatti emlékeket, arra mindenesetre elég volt, hogy egy egész élet alatt vágyakozzék tüzetesebb megismerésére. (...) Mikor visszaértünk, már tördelve volt a Dolgozatok DC-X., kettős kötete. Nem voltunk ugyan barátai az összevont évfolyamoknak, de pénzügyi okok tették szükségessé. Egyébként ez volt az egyetlen ilyen kényszermegoldás. (...) Kormos Tivadar és Fleissig József süttői paleolit cikkének közlését Hillebrand Jenő ajánlotta. Budapesti folyóiratban már nem lehetett elhelyezni ennek a két embernek a dolgozatát. A faji üldözés és megkülönböztetés előszele hozzánk sodorta értékes tanulmányukat. Bár már nálunk is javában folyt a zsidózás, mi szívesen adtunk helyet a két, csak nevéből ismert ember becsületes munkájának, pedig nekünk még a kiadás fedezetéről is gondoskodnunk kellett. Görögországi utunk idején Lojzi se maradt tétlen, sőt öntevékenyen intézkedett s ezzel új területet szerzett intézeti munkánk számára. A csanádi püspök Makókopáncsi birtokán tanyai templomot akartak építeni. Szerencsésebb kézzel nem is lehetett volna a kérdést megfogni. Ha a MOB-hoz fordultak volna, aligha oldották volna meg jobban a kérdést. Egykori tanítványom, Szabó Imre volt a városi mérnök s neki jutott eszébe hogy a romjaiban még mindig jelentős, egykori mezőkopáncsi templom romjait is felhasználva építsék újjá az eredeti alakot tükröző kápolnát. A román kor minden attribútuma bizonyított a forma mellett, de azért régész nélkül nem akartak hozzákezdeni a munkához. Ma is meggyőződésem, hogy abbahagyott egyetemi tanulmányai idején Budayt is hallgató s akkor történetesen az ott folyó földmunkákban tevékenyen dolgozó Kiss Lajos vendégmunkás is animálta Szabót a munkára. így került oda Lojzi is, hogy az alapfalak és néhány sír feltárásával elősegítse az építész elég jól sikerült munkáját. A vásárhelyi ásatások a megszokott időben, augusztusban zajlottak le. Talán ennek az esztendőnek a munkája volt a legváltozatosabb. Elegen voltunk már ahhoz, hogy ne csak egy helyen dolgozzunk, hanem mindazokat a munkákat folytassuk vagy megkezdjük, ahol az előző évben már terepbejáráson voltunk vagy amelyet azóta fedezett fel Moldvay Sándor a gyerekek segítségével. (...) 116
