Jároli József - Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 14. (Gyula, 1991)

Bevezetés

BEVEZETÉS A Békés Megyei Levéltár jelen forráskiadványa három olyan községtörténeti szempontból fontos dokumentum közreadására vállalkozik, amelyek Újkígyós történetének bemutatásához nyújtanak alapvető forrásanyagot. Nemcsak az újkígyósiak érdeklődésére számíthatnak azonban ezek az iratok, hiszen az általuk megrajzolható történeti kép Békés megye, de a tágabb földrajzi környezet, a Dél-Alföld múltjára vonatkozóan is fontos információkkal szolgál. A kötetben közölt források Újkígyós történetének XIX. század közepi időszakát ölelik fel; nem korszakos jelentőségű községtörténeti események leírását olvashatjuk bennük, hanem az újkígyósi nép mindennapjainak megrajzolásához nyújtanak fontos adatokat. így a gazdaság- és társadalomtörténet, a népi jogélet, a történeti néprajz kutatója lelhet lapjaikon nagyon fontos összehasonlító adatokra. Újkígyós története, a község jogi helyzete, és a lakók foglalkozása eltér a Békés megyei jobbágylakosság sajátosságaitól. Mint a múlt század elején - földesúri akarat által - létrehozott telepes, dohánykertész község, lakói csupán bérlői voltak az általuk használt földnek, amelyért csak a földesúrnak tartoztak meghatározott szolgáltatásokkal. Az állami adó és az egyháznak fizetett párbér kivételével semmilyen más adót, közmunkát, robotot nem kellett teljesíteniük. Nem voltak jobbágyok tehát, csupán bérlők; bérleti jogviszonyuk meghatározott időre szólt, annak lejárta után, ha a telepítő földesúr nem hosszabbította meg a szerződést, a községet le kellett bontaniok és máshová távozniok. (Újkígyós esetében erre nem került sor.) így a bérleti szerződés alapján szoros kapcsolatban állottak a földesúrral, aki azonban az örökös jobbágyok által lakott falvaktól eltérően kevésbé szólt bele a község életébe, a lakosság együttélésének, a közösen végzett munkáknak a szabályozása a község belső önkormányzatára hárult. A község belső életének sajátos szabályozását az a tény határozta meg, hogy a meghatározott időre letelepített lakosok egyetemlegesen feleltek azért, hogy a szerződésben foglalt feltételeket teljesítsék, hiszen a pontos teljesítés volt egyben feltétele annak, hogy a földesúr a szerződést további évtizedekre is meghosszabbítsa a lakosokkal. A letelepített családok valamennyien dohánykertészkedéssel foglalkoztak, amely speciális szakismereteket, és munkarendet követelt. Fő foglalkozásuk rányomta bélyegét a település és a lakóházak szerkezetének, belső berendezésének alakulására is.