Jároli József - Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 14. (Gyula, 1991)
Újkígyós község alapítása
volt csomózó helységre, ahol tágasán elfértek. Ezért a tisztaszoba mérete fel2 tunoen nagy, az épület hosszában 5x8 m , vagy négyszögöl. Lehetséges, hogy a ház tornáca is nagyobb termés idején szárításra is szolgált és a békési népi építkezésre jellegzetesnek mondható utcai tornácnak -dekoratív hatása mellett.27 ' ilyen szerepe is lehetett. Ugyanakkor a dohánytermelés jellegzetes epülete, a pajta is megjelenik a portákon, amint erről az 1842-ben alkotott - alább közölt - községi rendszabályok 31. pontjában olvashatunk. Amint láttuk, a község létét a földesúrral kötött kontraktus határozta meg. A kertészek elvileg a földesúrnak beszolgáltatott dohány mennyiségén felül maradt termésüket szabadon értékesíthették, szegedi dohánykereskedőkkel kötve kontraktust. 1830-ban azonban pereskedni kénytelenek a megye előtt, mert a földesúr megakadályozta, hogy a község Kohen Ábrahám szegedi kereskedőnek adja el 28 az 1829. évi termést. Az uradalmi perceptor semmisnek nyilvánítva a Kohennel kötött szerződést, arra kényszerítette a kertészséget, hogy az uradalommal kössön szerződést hasonló feltételek mellett a dohány eladására. Az uradalom a lakosságtól megvett termést egy másik ugyancsak szegedi kereskedőnél, Wodianer Sámuelnél akarta értékesíteni. Az uradalmi perceptor a bírósághoz benyújtott levelében arra hivatkozott, hogy a lakosság minden esetben a megtelepedés óta 29 a földesúr tudtával és befolyása alatt adhatta el dohányát. Az eladás előtt ugyanis a földesúrnak járó 525 mázsa elsőosztályú dohányt kivették a község azévi terméséből és a megmaradó mennyiséget értékesítették. A földesúr, azért folyamodott a lakosság termésének felvásárlásához, mert két éyben már annyi dohánya sem termett a községnek, hogy abból a neki járó rész kitelt volna. A kertészek az eladásra leszerződött dohány mennyiségére a gazdasági év végén előleget vettek fel a kereskedőtől (az előleg összegéért a földesúr vállalt kezességet). Az eladásra előkészített dohányt a kereskedő emberei április 24-e, Szent György nap körül mázsálták le, és ennek utána kapta meg a község az előleggel csökkentett vételárat. 0 A lakosság elesett attól, hogy a földesúrtól függetlenül, esetleg kedvezőbb áron adhassa el munkája gyümölcsét. A megyei bíróság a földesúri "elővásárlási jogot" szentesítette, azzal, hogy kimondta az addigi gyakorlat szerint a kertészség csak az uradalommal való megegyezés alapján adhatja el a termést.* 5 "'' A dohánytermelés évente nagy kockázattal járt, mert ha kevés termett, a község tartozásait csak úgy tudta fedezni, ha adósságba verte magát. 1843-ban olyan rossz termés volt, hogy 104.000 váltóforintra rúgott a község adóssága. Amint a későbbiekben látni fogjuk, a község ügyeiben fontos szerepet játszó nép-vének tanácsa szigorú intézkedéseket hozott az eladósodás megakadályozására, szigorúan ügyelve az egyes gazdák fizetőképességének megőrzésére.
