Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

II. Az egyes települések összeírásai - Békésszentandrás

Szabómesterek (2): folyamatosan dolgozik 2 mester (1 zsellér és 1 hazátlan zsellér). Csizmadiamesterek (összesen 16): folyamatosan dolgozik 5 mester (zsellérek, 4 mesternek szolővagyona van), fél évet dolgozik 10 mester (zsellérek, 4 mesternek szolővagyona van), néha dolgozik 1 mester (hazátlan zsellér). Zsidók: összesen 15 hazátlan zsellér, ebből 7 dorsarius, 3 clitellarius, 4 hazátlan zsellér, 1 nyomorúságos helyzetű. Kiegészítő adatok és megjegyzések A község földesurai: Néhai Paksy Miklós örökösei: a szentandrási compossessoratus: BML V.304/A 1., 1817: Szentgyörgyi Horváth família, dezséri br. Rudnyánszky Francisca, gr. Forgácsné, dezséri br. Rudnyánszky Károlyné, dezséri br. Rudnyánszky Józsefné, Kisjókai Szakái Jakab, Mondbach Károly, Barkóczy Rosti Albert, Szent-Györgyi Horváth Ferencz, Ignátz és Imre, Sixti Ferenc és Judith, Csúzi Pál, Vigyázóné és Halasi Károlyné, Nemeskéri Kis Ferencz és József, Sándor és János, borosjenei Atzél Antal, Nemeskéri Kis Rozália (Skerleczné), Csepreghi Károly, a Pécsi Káptalan, Haraszin Ágoston, József, Magdolna (Benéné), Haraszin Krisztina (Valovitsné), Haraszin Mária (Beliczainé), Csík Péter és Imre, Becski János, Szent-Katolnai Cseh László, Kürthi Csabai Antal és Virágné, Tóth Váradgyai Kornis família. Határába olvadt elpusztult települések: Csabacsűd, Körös-Szentmiklós. Közgy. jkv. BML. 1828/1337: „ .. . némely Sz. Andrási lakosoknak Nemes Szakáll Jakab ellen tett panaszokat megvizsgálván jelentik, hogy a Sz. Andrási Urbariale Constitivum nincsen szántóföldekre és kaszálókra kijelölve, és így a dézmálás is csak gondolomra megy, annak kijelelését azomban az uraság nem ellenzi... hogy a panaszosoknak milyen kára lett, kitapogatni nem lehetett, mivel elébb a kaszálókat, melyektől a jobbágy dézmát adni nem tartozik, földmérő által kellene kijelöltetni...". BML. V. 304. A/l. Az 1832—36. évi törvények nyomán keletkezett ellentéteket mutatja a szentandrási bírák levele: „1832/36-iki Törvényczikkek közhíré tétele után Szent Andráson az per-patvarkodások annyira megszaporodának, hogy az perlekedő feleket naponként csak meghalgatni, vagy elutasítani sem győzzük már: mert Szt. Andráson a kereseteket nem 10 vagy 20 évekre viszik vissza a felek, hanem emberi elmét és emlékezeteket 50, 60, 70, 80 sőt 90 évekre is kiterjesztik visszaható erejét az 1832/36. üdvös és igazságos törvény czikkeknek". (A megye a nagy ingerültséget csak azzal tudja csillapítani, hogy „pereljenek a károsultak", a vesztes pedig fellebbezzen.) 102