Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok

De tudjuk, hogy az agrártermékek számára lehetőséget jelentett az élőállatok lábon való elhajtása távolabbi piacokra is. A beszállásolt katonaság és az átvonuló csapatok is fogyasztói voltak a mezőgazdasági termékeknek. Bácskai Vera matematikai módszerek alkalmazásával, sok tényezős összefüggések vizsgálatával bemutatja, hogy az Alföld keleti peremvidékein Debrecen, Nagyvárad, Gyula és Arad az általa meghatározott ún. c-típusú vonzásközpont és vonzáskörzet központja volt, azaz nagy területű tiszta és nagy, egymásba olvadó tág körzetek kombinációja.

63 A természeti csapások mellett a katonaság elszállásolása és élelmezése okozott sok gondot. Az átvonuló csapatok (transennalis katonaság) útvonaláról a községek pontos értesítést kaptak, hogy az érkezők ellátásáról gondoskodhassanak.

64 A nép köteles volt a katonaság számára zabot, szénát, kenyeret stb. szolgáltatni, azon az áron, amit a Haditanács megszabott. Ezen ár és a valóságos piaci ár között azonban nagy volt a különbség; ez a veszteség volt az ún. deperdita.

65 Kötetünk végén közöljük az összeírás — mai Békés megyei területre vonatkozó — összesítő táblázatait Békés, Bihar és Csanád megyei bontásban. A bihari összesítés 1829-ben, a csanádi és békési 1832-ben készült, mintegy a megyei munkálatok befejezéseként. Ehhez némi áttekintés szükséges a több évig húzódó munka menetéről. Békésben a községenkénti konkrét adatgyűjtést, összeírást végző kis bizottság 1828. dec. 22-én fejezte be munkáját ill. adta be jelentését és a községenkénti adatsorokat. A jelentésben részletezte az összeírás során az egyes részletkérdésekben alkalmazott gyakorlatát. A megyei közgyűlés gr. Eszterházy Mihály elnökletével kirendelte az összeírást felülbíráló — átvizsgáló deputációt s ez 1829. május 25-én rögzítette kifogásait, melyek lényegesebbjei a következők voltak: — Azokat a jobbágyokat és zselléreket, akik csak időszakosan űznek ipart, nem kellett volna felvenni a mesterek rovatába is (a megyében dolgozó iparosok erős zömét érintette ez); — Hiányzik a mercatorok és guestorok osztályozása; egyébként Békésben guestor lényegében nincs is, a mercatorok többsége is csak apróságokkal kereskedik; — Az összeírok nem rögzítették az ugar kihagyásának tényét s nem adták meg az ugar kiterjedését, sőt: ugarvetés (kukorica) esetén az ugart is felvették! — „Úgy tűnik", hogy az összeírok nem közepes, hanem jó termést vettek alapul; — A megyében nincs I. osztályú rét s így a rétek censusát 206 481 fit. helyett 50 969-ben kell meghatározni... — Az urbárium óta létesült jobbágytelkek nem képeznek valójában adóalapot és erre a „megjegyzések"-ben utalni kellene... — A szőlők nem azonos értékűek az I. osztályú szántókkal: itt nincsenek szőlőhegyek, csak síkvidéki kertek s a bor is csak az első nyári melegig áll el; ezen túl, az összeírok itt is a jó termést vették alapul; — Az összeírt marhák száma túlzott: a rossz rétek és kiégő legelők miatt az adózók idegen pusztákon kénytelenek nyáron bérért legeltetni; arra is gondolni kell, hogy a legelőelkülönözések törvényes lehetősége esetén Békésben csökkennie kell majd az állatállománynak, hiszen bizonyosan csökkenni fog a jobbágyok legelője is; — Helytelen volt felvenni a kocsmáitatás jövedelmét adóalapként, hiszen a 48