Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok

/. táblázat A lakosság lélekszámának alakulása Békés megyében 1787—1828 1787 1804 1817 1819 1820 1821 1822 1823 1828 71991 92 209 116 560 120 563 121 734 123 450 125 959 124 686 135 139 rint pl. 1804-ben 643-an távoztak el Békés megyéből, viszont 9500-an vándoroltak be.

11 Dányi Dezső, a háztartás és családnagyság struktúráját vizsgálva az iparosodás előtti Magyarországon, megállapítja, hogy az ország területének ún. nagycsaládos és nukleáris családtípusú régió mellett, van egy átmeneti jellegű tája, s Békés megyét is ide sorolhatjuk.

12 Vizsgálódási módszere nyomán mi is alkalmazzuk azt a két mutatót, ami a települések demográfiai és társadalmi —gazdasági színvonalának mérésére szolgálhat. Mi ez a két mutató? Az egy házra és az egy háztartásra jutó népesség átlagos nagysága. „Az első bizonyos értelemben a városiasság mértékéül szolgálhat, feltételezve, hogy minél többen éltek egy házban, az annál nagyobb, városiasabb — -esetleg emeletes — épület volt. A háztartások átlagos nagysága pedig azzal a tapasztalattal köthető össze, amely szerint a földműves jellegű településeken átlagosan nagyobbak voltak a háztartások, mint az ipari, kereskedelmi gócpontokban."

13 (2. táblázat), (3. táblázat). A kiválasztott települések közül Szarvas és Gyula mezőváros mellett a népességszám alapján, Dávid Zoltán nyomán, Békéscsabát (21264 lakos) is városnak tekintjük.

14 Tótkomlós többségében szlovák, Gyoma pedig magyar település. Az 1828-as összeírásban szereplő família szót háztartásnak fordítottuk, elfogadva Dávid Zoltán meghatározását: „a háztartásban velük (ti. a családdal) együtt élnek a családfő által eltartott magányos felmenők (apa, anya, após, anyós, ritkán nagyszülők), nőtlen testvérek, rokonok és idegenek (szolgák, szolgálóleányok, inasok)". Viszonylag, a legegészségesebb fejlődést Gyoma mutatja, mert az új házak száma magas, a zsellérek száma csökken, az egy házban élő népesség is csökken. Három településre — Békéscsabára, Szarvasra és Tótkomlósra érvényes Faragó Tamás megállapítása, hogy ti. a XIX. sz. elején a népességnövekedés feleslege nem alapít új háztartást, hanem megreked a már fennálló háztartások keretei között — az apa, vagy az após portáján;

15 az a megfigyelése, hogy a zsellérek száma stagnál, Békéscsabára és Tótkomlósra nem érvényes, viszont Szarvasra igen. Békéscsaba, Szarvas és Tótkomlós lakosságszámának a növekedését csak külső, más településekből történt bevándorlással lehet megmagyarázni. Az előbbi települések fejlődésének útjától teljesen eltér a megye lözpontjának, Gyulának, egyéb mutatók alapján meghatározott, városiasabb helyzete. A megvizsgált 10 éves periódus alatt összlakossága csak 309 fővel nőtt, a házak száma 35-tel gyarapodott, a háztartások száma, és az egy házra eső háztartásnagyság is csökkent. Itt tehát stagnálás, az előbbi településeken Gyoma kivételével viszont „relatív túlnépesedés" következett be. Gyoma demográfiai viszonyait részletesen elemzi Jároli József: a születéskorlátozásra utalva tárgyalja Gyoma népesedését.

16 Nézzük ezek után a megye háztartásainak alakulását 1828-ig. (4. táblázat). Az összehasonlításból kitűnik, hogy az 1828. évi népösszeírás 4141 háztartás14