Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Útirajzaiból, verseiből - Szilveszterre

Szabó Pál írói sokoldalúságát bizonyítja, hogy néhány vers is található irathagyatékában. — Az itt közölt „Szilveszterre" című versét felolvasták az 1939. év fordulóján a rádió szilveszteri műsorában és a miskolci Nemzeti Színházban is előadták 1941. szilveszter estéjén.

55 SZILVESZTERRE Csendben kimúlik az elvénült év. Fél világ kiáltja utána: hála. Zord fagyban fogant, zord fagyban vész: nem vet rá virágot az emlékezés Tik-tak, tik-tak, mond időt a gép, — kit-kat, kit-kat zörög a kerék, s az óra érchangja bömböli: soha az idő meg nem áll! Tűnnek a napok, elfogy az év Óra, perc így múlik, így repül el. Öröm bánat után jött, — de mindez már csak emlék, mit a képzelet emel. Elmúlt az év, az alkony, és új hold kél, — új nappal — új hév, — vele új cél, — új gondok, új munka, új remény a vajúdó újév küszöbén. Hét napja víg volt az elmúlt időnek, — a többi gond, bú, jajveszékelés. Csak egy perc még, — tán ötven — és azután temethet mindent a feledós.