Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosháza számokban

Orosháza számokban, (különlenyomat az Orosházi Szépmives Céh 1938. évi évkönyvéből.) Az „Orosháza számokban" című kis összeállítás a számok tükrében mutatja be Orosházát és megjelenésekor hézagpótló munkának bizonyult, mert ilyen jellegű kis adattára a településnek addig nem volt. — Tömören és áttekinthetően tartalmazza a népességre, a földbirtokmegoszlásra, a termelési viszonyokra, a bel- és külterületi lakosság nemzetiség, vallás, foglalkozás és műveltségi állapotára vonatkozó adatokat. A tanulmányt, —• tekintettel forrásértékére teljes egészében közöljük. Az összeállítás a Magyar Statisztikai Közlemények hivatalos adatközléseire, továbbá a községi hivatalok közléseire épült s így ma is használható, Orosháza fejlődésének dokumentálására alkalmas adatgyűjtemény. A kiadvány célja az volt, hogy indokolja és elősegítse azt a törekvést, hogy Orosháza község mielőbb megyei várossá alakuljon. Az előszavában Szabó Pál említi, hogy évekkel ezelőtt „Orosháza város"

43 címmel röpiratot adott ki (1931. áprilisában) a „várossá szervezést elősegítő bizottság" megbízásából. Ez a 12 oldalas kis nyomtatott újság részletesen, adatokkal és érvekkel bizonyítja, hogy fejlődés csak városi szervezetben lehetséges. OROSHÁZA SZÁMOKBAN A Szépmíves Céh évkönyv részére szedtük össze ezeket az adatokat, de hézagpótló munkát vélünk vele végezni. Orosházának ugyanis nincs statisztikai hivatala, ezért sokszor csak nagy akadályok leküzdésével lehet egy-egy a gazdasági élet, az irodalom vagy a közigazgatás részére nélkülözhetetlen számot megszerezni. Mert bár nem kétséges, hogy ezek a számok a mi gyűjtésünk nélkül is megvannak valahol, de tapasztaltuk, hogy sokszor maga az adatgyűjtő sem tudja, hol. Évekkel ezelőtt e sorok írója tanulmányt szerkesztett ezzel a címmel: Orosháza város. Közben kutatta a község szociális összetételét s a bizonyításhoz szüksége lett volna néhány számra. Felkereste tehát falunk egyik pennáját. Szívesen uram —volt a válasz. —Nézze csak jól körül az ajtófélfát, ott kell annak a számnak lenni. Öt évvel ezelőtt már kérdezte valaki, s akkor oda írtam. Nem volt ott, mert arról meg elfeledkezett a penna, hogy négy évvel ezelőtt elvitték az ajtót félfástól, s statisztikástul befalazták az új tűzoltólaktanyába. Persze így a dolgozatból sem lett semmi. Mások azonban nem törődtek ilyen kis akadállyal. Ha nem volt, csináltak maguk számokat. Mindig a legjobban bizonyítókat. Ha szociális igazságérzékük úgy diktálta, százholdas szívtelen gazdák százait elmeszülték, aggokat juttattak koldussorsraés gyermekek légióit gyilkolták soha nem hallott járványokkal. Vagy hétköznap is ünneplőbe járó, hetes lakodalmakon, három napos disznótorokon kövérre hizlalt, hatökrös gazdákkal rakták meg a falut.