Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosházi házikenyér

Az udvar egyik, sarkában autógarázs épült, s ha a soffőr a kocsival „előállott", mintás futószőnyeget gurítottak a lépcső s a kocsifelhágó közé (1911et írtak akkor a kalendáriumcsinálók. Felhő Rózsi színművésznő hosszú fehér gépkocsija is azon a nyáron állomásozott először Orosházán). És külön szertartás volt a porcelánbaba szépségű kislány és kísérete kocsiraszállása is. Nagy pompában élt akkor a nagyház. A második és a harmadik tűz között épült a gőzfürdő is. Olyanra, hogy ne legyen párja az országban. Nem is lett. Nagy, csempével kirakott medencéje volt az első fedettuszoda, pompás gőzkamrájának, tussolóinak, hidegvízosztályának és szárítójának legfeljebb mása lehetett a fővárosban, különb mint a Gémes fürdőé ott sem volt. A második és a harmadik malomtűz közé esett a kenyérüzlet virágkora is. Bár Gémes Ferencnek mindenkor a kenyérüzlet volt a gyengéje. Ezt ápolta, fejlesztette, s erre vigyázott. Míg más üzletágban hazardírozott, a kenyérhez nem engedett spekulánst. A kenyér volt az igazi szerelme, s a kenyér nem csalta őt meg soha. De ő sem a kenyeret. A sütöde egyetlen egyszer sem égett le, a dagasztóteknők lisztje a nagy őrlési szünetek idején sem fogyott ki. A szervezet Pedig a dagasztóteknők ugyancsak fogyasztották a finom orosházi búzalisztet. Elsősorban — természetesen — a Gémes-félét. Mert az országban legalább 500 orosházi asszony kovászolta, kavarta, dagasztotta szakította, vetette, sütötte a „Gémes-féle" orosházi házikenyeret. Valami csodálatos virágzása volt ez az orosházi munkának, és soha nem remélt elterjedtsége az Orosháza névnek. Hozzá mindez egyetlen ember szervező zsenijének eredményeként. Ötvenhét városban volt önálló, Orosházáról irányított „Gémes-féle orosházi házikenyérsütőde." S ahogyan bizonyos ma, hogy a sétáló ember minden falu minden utcájában találkozik egy kaucsuksarok reklámmal, éppen oly bizonyos volt negyedszázaddal ezelőtt, hogy minden valamirevaló községben legalább egy helyen kint függött az orosházi cipó piros-fekete ábrázolatja. Szarvason például három helyen is. Ott három csoportban sütöttek „Gémes-félét" az orosházi asszonyok. A miskolci sütődében öt asszony dolgozott egyszerre három darab mázsás kemence részére. Itt Somogyi Julianna volt az első asszony. Két izmos karjával ő diktálta a tempót, ő vette át az Orosházáról küldött liszteszsákokat. Naponta 15—20 mázsát dolgoztak fel belőle. És más lisztet nem használtak soha egy szemet sem. Pedig egy malom udvarán volt a sütöde. (Kis malom volt igaz, meséli róla Julianna asszony, lisztje sem volt megfelelő, de azért az is leégett egyszer. Gémes akkor éppen Miskolcon volt, ellenőrizte a sütődét. Megnézte hát a tüzet is, aztán megvetően legyintett: Nem szép tűz — mondotta . . . (Akkor már nagy tűzszakértő volt.)