Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)
I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Az evangélikus templom
Az első alaprajz téglalap formájú volt. Keleti oldalán volt a karzat, s alatta a főbejárat. Nyugati vége valahol a mai nyugati karzat közepetáján lehetett, az oltár s a szószék is a nyugati fal közepén állott. Az északi fal azóta sem változott. A déli falat azonban 1830-ban lebontották, s a már akkor szűknek bizonyult templomhoz egy déli hajót építettek. S mert a nyugati szárnyat is meghosszabbították a toronyig (a torony eredetileg 2 ölnyi távolságra különállóan épült és nem is az evangélikus egyház tulajdona volt, hanem Orosháza községé), szükségessé vált az oltár, s a szószék áthelyezése is. 1832-ben építették e kettőt az északi oldal közepére. Az oltárképet egy Kovács (?) nevű festő másolta Leonardo da Vinci kompozíciója után. Az eredetihez részben hozzá is költött. Tehetséges festő dicséretreméltó, szép munkája. Az oltár előtti padozat két márványkockája megfakult és kikopott. A kolerajárvány idején parázs állott rajta, s fenj^őmagot égettek ott a levegő tisztítására. A vész ellen ecetet is párologtattak. A templom Magyarország legnagyobb (ilyen technikával épült) terme. 860 négyzetméter. A torony a késői barokk építészet stílushiba nélkül készült remeke 40 méter magas. Hozzá hasonló szép toronytetőt csak a műemléknek deklarált tabáni ráctemplom tornyán láthatunk. A templom padlását kontignációsra építették, azaz emelet van a padláson. Ezért aránytalannak tetszik az épület. Eredetileg azonban harmónia volt a fal s a tetőmagasság között. Később az utca feltöltődött s így egy kissé túltengő lett a nagy tető. Schulek Frigyes a kiváló műépítész egyszer megnézte a templomot, s megállapította, hogy kifogástalan, időálló építkezés. Azt mondotta, hogy a gerendázat még sokáig bírja a terhet, de a tetőt érdemes volna átalakítani (laposabbra építeni). Kevesen tudják, hogy a templomban volt valamikor egy sekrestye is. Szigeti pap csináltatta a lelkészi bejárat melletti csigalépcső alá a nővére részére. Szigeti Zsanett volt a leány neve. Húga volt a papnak. Csecsemő korában egy disznó leharapta az ajkát, s mert akkor még nem csináltak olyan plasztikus műtéteket, mint ma, a két fogsora szabadon maradt. Állandó ijesztéséül a szokatlantól rémüldözőknek. A nép agyaros lánynak nevezte a szerencsétlent, ki — férjhez nem mehetett — istenes templomlátogató lett. De mert félt, hogy botránkoztatja, vagy elriasztja a híveket, elbújt előlük ebbe a lécekből készült sekrestyébe. —A sekrestyét akkor távolították el, amikor a szélfogó ajtót csinálták. A padláson valamikor galambok laktak. A templomból két nagy kerek nyílás nyílik a padlásra. A galambok ezeken keresztül néha a templomba röpültek. Egyszer Győri Vilmos pünkösdi prédikációja idején is. Éppen a kellő pillanatban. A nagytiszteletű olyan szép beszédet mondott ekkor, hogy nagyanyám évtizedek múlva is könnyes szemekkel emlékezett rá. — Győri rögtönzött, vagy rendezett.
