Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosháza 1848—49-ben

is helyesen írta Kossuth nevét s bizalmas szolgálatra a másik jegyzőt jelölte ki. Szilasi Horvát György törvénybíró megkerülte ezt a kényes kérdést s így írta a pénztártételt: »Álladalmi 2 Posta kotsi el szállítására használt 8 vidéki lovak számára zab és széna részletekért ... 5 forint.« Megtudjuk még a könyvekből, hogy a Kossuth-fiúkat Orosházáról Gabányi őrnagy térparancsnok kísérte Szegedre. Az ő lovai is ettek az úton, de ezért már nem fizetett senki a falunak. Később ugyan a jegyző összekeverte ezt a tételt a császári hadsereg millió apró adósságtételével s számlát írt róla a vármegyének. De — bár Varga György és Bor Mihály esküdtek meg is hiteltek arra, hog3?- a »,,vidéki lovak" « valóban megkapták a részlegeket, — Kalmár Mihály megyei számvevő törölte a kifizetendők közül a honvédőrnagy zab- és szénaadagjait. Az 1849. évi zárszámadás bevételei között a legérdekesebb talán a „kölcsönadott pénz kamatjából" cím. Ebben is a 44. tétel, mely így szól: »Mart. 15-én 1849. B. Venkheim Béla fizetett 10 000 V. ft. után 1848-dik Nov. 1-ső napjától 1849. Mart 15-kéig . . . 225 forintot.« Szebben nem is ünnepelhette volna a falu a robot, a dózsma s a gazdatiszti önkény alól való felszabadulásának első évfordulóját, mint ezzel a bejegyzéssel. A hatalmas úr s az elnyomott falu közti viszony csodálatos fordulása bizonyára elmerengő álmélkodásra bírná az olvasót, ha nem mondanám meg mindjárt, hogy ez a kamatfizetés volt a nemesúr utolsó tette ebben a kölcsön ügy ben. (S mert vádolni nem akarok, hozzáteszem: a rendelkezésemre álló adatok szerint.) A következő évben még pénztári készletben tartja Szilasi Horvát György a kötelezvényt, Csöntör Mihály 100 forintos adóslevelével együtt, a 49—50-ik év Lőrintz Istvánja azonban már csak az utóbbit jegyzi fel a pénztárátadáskor. És közben sehol nem találtam ilyen rettentő nagy bevételi tételt. A kötelezvény nyilvánvalóan eltűnt a forradalom, a megszállás és sarcolás ezer aktája között. Kalmár jegyző nem kereste a zárszámadás készítése során és a megyei „számadásokat vizsgáló bizottság" is firtatás nélkül írta a záradékot: »„számadók a további felelet terhe alul felmentetnek." « A 48—49-es évek sok eseménye között a havonként megismétlődő toborzások és sorozások jelentették a legfőbb izgalmat. Persze akadt olyan is, kinek üzletet jelentettek. Az 1848. május 28-i verbunk például 12 korcsmárost, három kereskedőt, négy sütőasszonyt foglalkoztatott. Nem is szólva az esküdtekről, Szokolay Sándor őrsergi főhadnagyról, meg másokról. A község Jankó Mihály esküdtet bízta meg a verbunkkal. Jankó uram azután egy nagy árkus papírosra írta a következőket: »Feljegyzése azon költségnek, mely Orosháza község részéről tétetett az Országos Nemzeti őr-