Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosháza 1848—49-ben

jobbágy asszony másfél köböl árpát-zabot adott, Szilasi Horváth György letett bíró egy negyed köböl kukoricát, nemes öreg Kunos András meg éppen csak 6 váltókrajcárt. Ezzel szemben Szabó Pál öregapám 50 forintot adott, pedig zsellér volt és csizmadia. A kovácsok között Pusztai Ádám tündöklik 50 forintos adományával. Bradács ispán 5 forintot adott. Mennyivel több ennél az a másik 5 forint, amit a putriban lakó Argai Pál ajánlott fel a haza oltárára. Horváth László ügyvéd úr ezzel szemben könnyen nélkülözte a maga 125 forintját. Persze ezeken a rendkívüli felajánlásokon túlmenően, rendszeres juttatásokkal is áldozott a falu. Toborzási költség, besorozottak tenyérpénze, átvonuló katonák élelmezése, hadifoglyok ellátása és más háborús költségek címén 6000 forintot. Katonaságnak teljesített fuvarban 22585 forintot, a községi készletből 54 ezer részlet zabot, 4062 mázsa szénát és 190 mázsa szalmát. Két másik juttatást így jegyzett fel Tóth Samu János községi gazda: »,,Mag3rar tábor átvonultakor a lakosok által kiadott 5749 részlet zab." Birtokos urak által a cs. kir. katonaságnak kiadott 2,35 részlet zab."« A szerepeket tehát itt sem cserélték össze a „birtokos urak", meg a „lakosok". Mindent összegezve 100 ezer forintra tehető a község által hozott anyagi áldozat. A császáriak is ennyire becsülhették, mert pontosan ekkora hadisarccal rótták meg a falut 1854-ben. A nagy összeg mellett kicsiségnek hat, ha ezt az 1849. január 17-éről keltezett pénztári tételt olvassuk: »Damjanics úr megvett 3 széna és 3 szalma részletért fizetett 1 forintot.« Kossuth Lajos felesége 49 végén itt rejtőzött hónapokig Orosházán. A mai Schriffert-házban szállott meg. Legtöbbet egy Pukánszky Józsefné nevű, szép sudárnövésű fiatalasszony forgolódott körülötte, ő is főzött neki. Könnyen tehette, mert ott lakott szemben a feketekutyás házban. Nekem - 90 éves korában — sokat mesélt erről a szolgálatról a nagyanyám. Sokat és szeretettel. Mert 49-ben ő volt a szolgálattevő fiatalasszony. Nagyanyám —így mesélte —nem tudta, kicsoda Supkégel Mózes vendége. Csak azt tudta róla, hogy bujdosó. Supkégel Mózes se tudta, sőt Supkégelné se. Mégse faggatták. Tisztelték az inkognitóját, s talán sohasem tudják meg, milyen előkelő vendégük volt, ha 1860 januárjában Supkégel inasát le nem tartóztatják a csendőrök. Mikolay Ferencnek hívták ezt az inast, ő volt a pesti március krónikása és Orosházán egyedül Ő ismerte Kossuthnét. Inasnak is csak azért állt be nagyanyám nagybátyja műhelyébe, hogy a nemzet nagyasszonyát szolgálhassa. — 10 éves várfogság lett a következménye. A bécsi titkos levéltár adatai szerint Kossuth maga sem tudta, hol rejtőzik felesége. Egy Lászlóné nevű pesti asszony volt kettőjük között a közvetítő. Kossuth Viddinből írt neki és Wagner honvédőrnagy édesanyja jött