Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)
I. - Önmagáról. Újságírói és helytörténetírói munkássága - A komlósi csata
történteket tartalmazza. Különösen érdekes és értékes része a hadifogoly élet leírása és az a légkör és kapcsolat, amely az orosz forradalmat megelőző időkben igen mély hatással volt reá és saját szavai szerint „idealista kommunistává és internacionalistává" formálta, mire hazatért. A hazatérést követő eseményeket ismerteti, az emberekben csalódott és kiábrándult szemléletét tükrözi tanulmányának utolsó 10 oldala, melyet ezzel a mondattal zár le: „de hát nem a boldogságra születtünk." Ebből vettük az ITTHON című fejezetet: „Az őszirózsás forradalom idején előbb a nemzetőrség (orosházi) később a vörösőrség tagja lettem. Nemzetőri mivoltomban a „komlósi csatát" és a „gádorosi csatát" vívtam meg, — amikor meg vörösőr voltam, elfoglaltam Károlyi Imre gróf nagymágocsi kastélyát. A három „fegyvertényről" egyegy elbeszélésben számolok be, a sorsom iránt érdeklődő olvasónak. A nagymágocsiról írt az Orosházi Friss Űjság is 1920. február 20-i számában. Az újság nagyjából ugyanúgy írja le a „foglalást" mint én, csak éppen a hangja más . . . Titkára voltam a Leszerelt Tisztek és Szellemi Munkások Egyesületének és a Parlament épületében voltam, amikor 1918. novemberében kikiáltották a köztársaságot." * * * Szabó Pál az első világháborús hadifogság után Orosházára visszatérve szüleinél élt, de az „őszirózsás forradalom" hangulata és hevülete őt is kiragadta abból a letargiából, ami a háború következményeként őt is, mint a harcterekről hazaözönlő, háborúba belefáradt katonák százezreit, hatalmába kerítette. A forradalmak alatti magatartását különös öniróniával 1961-ben kelt kis könynyed hangulatú visszaemlékezéseiben örökítette meg. Ezekből az alábbiakban négyet közlünk. 12 A komlósi csata. Jönnek a gányók . . . A mágocsi foglalás. Két „úr" között. A KOMLÓSI CSATA Az őszirózsás forradalomig három akasztáshoz elegendő vád gyűlt már össze ellenem s ha még két hetet késnek Károlyiék, egyet a háromból ki is mértek volna rám. Szabó Pál hadapród ellen gyűlt a vád, de én akkor már hadnagy voltam. Le is tartóztattak, a szegedi nagy börtönbe be is csuktak — egy másik Szabó Pált, aki éppen úgy négyes honvéd volt, és éppen hadapród, és kéznél is volt. Én meg . . . Nos, így mégsem akasztottak s az a másik végülis csak igazolta valahogy, hogy ő nem kötélre való.
