Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)
I. - Önmagáról. Újságírói és helytörténetírói munkássága
Az én Édesanyám kis törékeny asszony. Harminc évvel ezelőtt szálka ment az egyik körme alá s az ujja kigyűlt. Egy heti pihenő kellett volna ahhoz, hogy az ujja meggyógyuljon. De a harminc év alatt minden nap főzni kellett és mosogatni, a disznóknak moslékot hordani, kacsát, libát tömni, hetenként kenyeret dagasztani, kéthetenként mosni, havonta háztáját meszelni, tavasszal plántálni, nyáron gyomlálni, ősszel kukoricát törni, télen morzsolni. És így lett az én Édesanyám hetven éves, a sebe meg harminc." Elemi és középiskoláit Orosházán végezte. A budapesti I. kerületi tanítóképzőben 1912-ben tanítói, majd 1914-ben ugyancsak Budapesten, polgári iskolai tanári képesítést nyert. 1914. októberében katonai szolgálatra vonult be a nagyváradi 4. honv. gyalogezredhez, majd a harctérre kerülve mint tartalékos zászlós 1915. szeptember 7-én Galíciában sebesülten orosz fogságba került. Az itt töltött idő egész további életére meghatározó és döntő fordulatot hozott. A szibériai Irbit és Toekoe 6 fogolytáboraiban élte át a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti 2 évet és ismerkedett meg a szocializmus eszméivel. A fogolytáborban dr. Mössmer Pálnak 7 a szocializmus fejlődéséről tartott előadásait hallgatta tiszttársaival. 1917 telén Pétervárott kapcsolatba került Kun Bélával, Rudnyánszky Endrével 8 és Szamuelly Tiborral az ott megjelenő magyar Vörös Újság, másnéven Nemzetközi Szocialista, vagy Szociális Forradalom szerkesztőségében. — A lapot német nyelvre fordította és a kórházakban fekvő magyar, német és cseh katonáknak hordta szét, ezért — a hadifogságból betegen való hazatérése után — 1918 márciusában Teleky László huszárfőhadnagy, volt hadifogolytársa feljelentésére, a szegedi katonai ügyészség vádiratot adott ki ellene, de az eljárás az „őszirózsás forradalom" miatt elmaradt. — A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után, kommunista magatartása miatt az eljárást újból megindították ellene és tartalékos hadnagyi rendfokozatától megfosztották. 9 Hadifogságban eltöltött idejéről, élményeiről, találkozásairól „Nem a boldogságra szulettünk'''' című önéletírásában 30 oldalon emlékezik vissza. {Színesen írja le környezetét, a tábori életet s azoknak az embereknek jellemét, magatartását, akikkel kapcsolatba került.) Ebből idézzük a „KUN BÉLÁRÓL" című fejezetet: „Kun Béla vállas, erős ember volt. Akkor (1917 karácsony táján) kopaszra nyíratta a haját (gondolom egészségügyi okokból) de mert hideg volt, még a szobában is a fején tartotta a sapkáját. A sapkája olyan túri föveg formájú volt. Hegyes, fekete báránybőr. Talán ott is lakott a szerkesztőségben, mert többször láttam fekve a nagy diplomata íróasztalon. Ilyenkor mindig mellette feküdt a puskája is. Bár nem volt szükség puskára Petrográdon. — Amikor Kun Béla odaérkezett, már megszűntek az utcai harcok. Csak egy esti lapban (Vecsernii Csasz?) olvastunk ilyenekről, de ezek a hírek valótlanságok voltak. Egyik este azt írta, hogy a bolsevikok teherautóról végigpuskázták a Nyevszki Prospektet — aznap egész nap a Nyevszkin voltam, de a harcokból nem láttam semmit. Másnap meg azt, hogy felrobbantották a Finnországba vezető viborgi hidat. Este transzport indult Norvégiába, a fiúk Torneából írtak s a levél megjött időre.
