Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)
GYULAI NÁHIJE
rendelkezések ügyosztályának (ahkám-i málije) egyik írnoka, Ibrahim bin Abdullah, mint írnok, akik a temesvári vilajet összeírásával meg lettek bízva. Történt a 987. évben [1579. febr. 28.-1580. febr. 16.]. A csanádi és a gyulai liva rajainak törvénykönyve A korábbi defterbe feljegyeztetett a csanádi és a gyulai livák rajainak az a régi törvénye, hogy minden évben Kászim [Szent Demeter] napkor, a törökül „kocs katimi" néven ismert napon 120-120 pénz a kincstár részére, 2-2 pénz ház illeték (reszm-i háne) címén, 2-2 pénz a biztos (emin) részére és 2-2 pénz az írnok részére vagyis összesen 126—126 pénz szedessék be. Amikor pedig a padisah őfelsége, aki mindenható, mint a szerencse és aki körül a világ forog — Allah tegye ragyogóvá győzelmét és hosszabbítsa meg uralkodását az ítélet napjáig — boldogsággal és dicsőséggel megtisztelve a trónt elfoglalni kegyeskedett, megparancsolta, hogy igazságos kormányzása területén, az egész jól védett birodalomban a rajától családonként (háne) beszedendő dzsizje-adó 10-10 pénzzel azaz 5-5 akcséval több legyen, úgy hogy a ház illeték címén, valamint a biztos és az írnok részére megállapított 2-2 pénzzel együtt, összesen 136 pénz, vagyis 68 akcse lesz, ami az új szultáni defterbe feljegyeztetett. Többet ne szedjenek. Egy házban azonban akár egy rája, akár atyjukkal együtt néhány fiú, vagy egy atyától származó két-három olyan testvér volna, akiknek kenyerük, vetésük és kereskedésük egy helyen van és együtt élnek, nem külön-külön számítanak, hanem az említett módon 136 pénzt fizetnek. Abban a házban azonban, melyben akár testvérek, vagy atyjukkal együtt olyan fiúk vannak, akiknek kenyerük, vetésük és kereskedésük külön-külön volna, mindegyiktől dzsizje-adó szedessék. Hasztalan azt mondani, mindnyájan egy házban vagyunk; azoktól, akik nem a gyerekük, vagy testvérük, hanem idegenek, szintén szedjenek dzsizje-adót. Hiábavaló azt mondani, hogy kenyerünk és vetésünk egy helyen van, mert az tőlük az idegen voltuk [az együvé nem tartozásuk] miatt szedetik. Amikor a kívülről jövő rája egy leányt vesz feleségül, hasztalan azt mondani, hogy egy helyen élünk: dzsizje-adója szedessék be. Az olyan család (háne) pedig, amely a világ menedékhelye boldogságos padisáhja őfelségének dzsizje-adót fizet, kapu-adó (iszpendzse) címén a földesúrnak is 100-100 pénzt fizet. Mivel feljegyeztetett, hogy 50 pénzt Kászim [Szent Demeter] napján és 50 pénzt Hizir [Szent György] napján szoktak fizetni, az ismét így jegyeztetett be. Gabonatizedből és más szemes termésből és minden növényből, ami a földből való, mivel kilencből egy tizedet [kilencedet] szoktak adni, ismét így jegyeztetett fel. Méhkas tized 36
