Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

BEVEZETÉS

összeírásban külön jegyzékbe foglalták. E feljegyzés szerint a gyulai várban 1567-ben 15 török 20 bolthelyiséget, 1579-ben 16 török 22 bolthelyiséget, a városban pedig 1567-ben 37 török 64 bolthelyiséget és 1579-ben 38 török67 bolthelyiséget bérelt. A nagyobb városokat, mint például Gyula városát is „mahallé"-nként, városnegyedenként, helyesebben utcánként írták össze. 1579-ben azonban, amikor már három dzsámi és három mecset volt Gyulán, ezek környékére már inkább illett a török városok topográfiai megjelölése a mahalle, azaz városnegyed (így például Iszhak bég szent dzsámija városnegyede). A gyulai törökökről, elsősorban a janicsárokról már 1567 elején az összeíró biztos, Muharrem Cselebi azt jelentette Isztambulba, hogy mind a szultáni hász-falvakba, mind más falvakba kijárnak, s fizetés nélkül elszedik a rája élelmét, kocsijaikkal és szekereikkel pedig ingyen dolgoztatják őket, így sokszor 4-5 napi útra is el kell menniük. A szultán ezért szigorú parancsot küldött a budai janicsár agának, hogy fegyelmezze meg a gyulai őrség janicsárjait. 35 1577-ben pedig a gyulai várnagy jelentése alapján a temesvári beglerbéget kellett arra utasítani, ne engedje, hogy a gyulai janicsárok a „váron kívül legyenek, hanem mindig a várban aludjanak, s szolgálatra készen álljanak". 36 Amikor az összeíró a nem török lakosokat vette nyilvántartásba, neveiket sok esetben helyesen és jól olvashatóan írta le. E munka során mégis számos név olyan pontatlanul és tévesen került bejegyzésre, hogy ezek elolvasása gyakran töprengést okozott számunkra. A bemondott családnevek félreér­tése, rosszul hallása, sajátságos írásmóddal történt feljegyzése miatt azonban nemcsak a török, hanem az egykorú magyar összeírások olvasása sem mindig problémamentes. Ezzel kapcsolatban legyen szabad itt a magyar levéltári forrásokat kitűnően ismerő Szabó István alábbi sorait idéznünk: „A nevek - elsősorban a családnevek - kiolvasása nem minden esetben volt akadályta­lan. Megnyugtató, határozott eredményre nem is mindig juthattunk. Máso­latunkban maradtak nyitva hagyott kérdések, elősorban akkor, amikor a lajstromíró különböző betűket azonos módon írt le, de általában azért is, mert a betűk írásformái terén is sok ingadozással találkozunk. Viszont logikai támaszt éppen a nevek olvasásában nemigen tudtunk, de nem is lett volna tanácsos alkalmazni. Egyes lajstromíróink különösen a c és a /, továbbá az a és az o, valamint a z és a h betűkkel okoznak ma gondot az eredeti lajstromok olvasójának, azért, mert az említett betűket egyformán írták,... ugyanabban 35. Mühimme defterleri No. VII., 364, ld. a budai janicsár agának 1568. március 6-án adott szultáni parancsot. 36. Mühimme defterleri No. XXX., p. 261. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom