Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A nemesi megye - 54. Brandenburgi György megerősíti a gyulai plébánost birtokaiban és jogaiban (Brandenburgi György oklevele, 1511)

György kezére lehessen játszani. György őrgróf- a bárói párt illusztris tagja - a Békés megyei főispánság állandó követelője és aspiránsa lett. A királyok (II. Ulászló és az 1516-1526 között uralkodó II. Lajos) több ízben ki is nevezték békési főispánná, de a megyei nemességnek minden alkalommal sikerült a kinevezést visszavontatnia arra való hivatkozással, hogy félnek a nagy hatalmú őrgróf elnyomásától. 1508-tól kezdődően mintegy két évtizeden át az Ábrahámnak, a megyei köznemesség vezérei viselték a főispáni tisztet (hosszabb ideig Ábrahámfi Sebestyén, majd rövidebb ideig Ábrahámfi Péter). Brandenburgi György csak az 1520-as évek végén nyerte el a főispánságot. L. Karácsonyi: Békés vm. tört. I. 69., 472. old. A főispáni tiszt betöltéséért folyó harcok folytonos torzsalkodást szültek az ország leghatalmasabb előkelői (bárói) közé számító őrgróf, valamint Békés megye hatalomra éhes köznemesei között. Ezzel kapcsolatos, hogy a köznemesség politikai jellegű összejöveteleinek, a megyegyűléseknek színhelye, azaz a tulajdonképpeni megyeszékhely - az ősi székváros, Békés mellőzésével - 1514 táján Berénybe, majd 1524 körül a nemességlakta, a gyulai (Brandenburgi György kezében lévő) uradalmon kívül eső Kamutra helyeződött át. 54 A gyulai uradalommal együtt Gyula mezőváros is Brandenburgi György tulajdonába került Az őrgróf elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy minél kisebb térre szorítsa vissza a súrlódásokat és összeütközéseket a mezőváros lakói és intézményei, illetve a vár és az uradalom földesúri alkalmazottai között. Ennek érdekében 1511-ben Brandenburgi György a nagy javadalommal rendelkező gyulai plébánost erősttette meg birtokaiban és jogaiban; maga az irat is hangoztatja, mindenekelőtt azért, hogy a plébános és a vár tiszttartói között a jövedelmek ügyében ne támadjon ellentét. Mátyás plébános különben is az őrgróf különleges káplánja volt, tehát a mezőváros lakóinak szolgálatán kívül az őrgrófot is szolgálta. Mi, György, brandenburgi őrgróf... Emlékezetül adjuk jelen oklevelünkkel mindazoknak, akiket illet, hogy a mi Gyula (Gywla) nevű mezővárosunk Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épített parochiális egyházának plébánosa, a tiszteletre méltó Mátyás mester, a mi különleges káplánunk színünk elé járulván alázatosan gondoskodott kinyilvánítani, hogy említett egyháza plébánátusának több birtoka, birtokrésze, birtokjoga, más javai, hasznai és jövedelme a mi Gyulának nevezett várunk tartozékain fekszik, amelyeket elődeink, tudniillik a mi említett Gyula nevű várunk urai és törvényes birtokosai kegyes célból Gyula plébánosainak adtak és adományoztak lelki üdvükért. A mondott Mátyás plébános megerősítette, hogy ő és elődei ezek békés birtokában voltak, s kért minket, hogy az említett javak és jövedelmek ügyében más elődeink szokásához híven neki oklevelet adni méltóztassunk. Mi tehát részben az ő ilyen82