Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
A nemesi megye - 49. A török elleni katonaállítási kötelezettség szabályozása (II. Ulászló király törvénye, 1498)
Ennek kapcsán egyes birtokok örökre elvesztek az Ábrahámfiak szamara. XV. század végi adatok szerint elsősorban a muronyi (vagy körösladányi) Veér család jutott időlegesen - utóbb véglegesen - a gerlai uradalom egyes részeinek birtokába. Mi, Gerla-i Ábrahámfi (AbrahamfFy) Benedek, a jelen oklevél révén közüljük mindenkivel, akit illet, hogy mi nyomasztó szükségünk miatt nemes Veér (Veer) Andrásnak elzálogosítjuk vagy lekötjük Gerla, Mezőmegy er (Mező Megyer), Mágor (Magor), Vésztő és Fás( Faas) birtokokban lévő részünket száz forintért pecsétünk alatt. Kelt Vésztőn, 1492. október 28-án. Ábrahámfi Benedek oklevele, 1492. okt. 28. Kiadva: BO I. 106. old. Latin. Kristó Gyula fordítása. - 1482. évi adat szerint gerlai Ábrahámfi Sebestyén és Péter szükségtől űzve Tárcsa és Edeles birtokokban lévő részüket zálogosították el nyolc aranyforintért muronyi Veér Andrásnak (BO I. 101. old.). E Veér András családja nem azonos a Békés megyében hosszabb időn át (a XIII-XIV. században) birtokos zsámboki Veérekkel, 1. Karácsonyi: Békésvm. tört. III. 157-161. old. Ábrahámfi János 1508-ban nehéz körülményei következtében Arad és Zaránd megyei birtokrészei mellett Békés megyében Gerla, Csaba, Mezőmegyer, Vésztő, Mágor, Fás, Ogerendás, Csorvás, Apáti, Kétsopron, Ördöngös más néven Csákóhegyese birtokokban lévő részeit adta zálogba a Harasztiaknak nyolcezer aranyforintért. A Békés megyei uradalmak hanyatlására 1. Karácsonyi: Békésvm. tört. I. 218-219., 220-221., 222. old. A gerlai uradalom bomlására 1. Kristó Gyula: Békéscsaba, 29. old.; T. Juhász Irén-Kristó Gyula: Vésztő, 114. old. 49 A XV. század végén a belső bajok mellett újra fenyegetőleg lépett fel a török. Az 1498. évi 16. te. megyénket honvédelmileg a délvidék, az alsó-magyarországi részek (partes inferiores) vármegyéi közé sorolta, és a többi, a töröktől kevésbé fenyegetett megyékkel szemben szigorúbb katonaállitási kötelezettséget rótt a délvidékre. A nagyobb decretumnak [1492] a huszadik cikkelyét ezzel toldottuk meg: hogy nem már húsz kapu után, mint a decretum tartja, hanem harminchat kaputól vagy jobbágy telektől kell egy jól felfegyverzett lovas katonát adni, kivéve az alsórészek bizonyos vármegyéit, úgymint Pozsega, Valkó, Szerem, Bács, Csongrád, Csanád, Zaránd, Torontál, Arad, Temesvár és Békés (Békés) megyéket, melyek minden huszonnégy kaputól egy hosszúkás vagy kerek pajzzsal, valamint lándzsával, páncéllal és érc- vagy bőrsisakkal ellátott huszárt, míg az egy telkes nemesek hasonlóképpen harminchat kaputól egy fegyveres lovas katonát tartozzanak adni. 76
