Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
A nemesi megye - 29. Tamás erdélyi vajda Ege birtok betelepítését szorgalmazza (Tamás oklevele, 1338)
29 A tartományurak leverését követően országszerte néhány évtizedre megvalósultak a békés termelőmunka feltételei. A feudális társadalomban szükségszerűen jelentkező hatalmaskodásoktól eltekintve belháborúk, súlyos belső viszályok nem rázkódtatták meg az országot. A különböző eredetű és nagyon eltérő jogi helyzetű alávetett népességnek sok évtizedes harc eredményeképpen sikerült kivívnia jogi egységét, s ezzel létrejött a jogilag egységes jobbágyosztály, amely biztosította a maga számára a szabad költözést. Mindezek a körülmények sürgetően írták elő az elnéptelenedett falvak, lakatlan puszták betelepítését. A XIV. század első feléből oklevelesen is maradt nyoma, hogy Békés megyei területen is folyt a telepítés, illetve újratelepítés. A telepesek meghatározott időre, általában néhány évre szóló mentességet kaptak a feudális terhek alól, hogy ennek az időnek az elteltével mindenben a szokott szolgáltatásokat tudják teljesíteni. Ez az 1338. évi oklevél újabb, Békés megyében birtokos köznemesekről ad számot, Gyomát az iktári Bethlenek, a Gyomával határos Egét pedig - amelyre Szécsényi Tamás erdélyi vajda ekkor telepítési kiváltságot biztosított a Pilisiek birtokolták. Mi, Tamás, erdélyi vajda és szolnoki ispán... közöljük..., hogy Pelis-i András fia Jánost királynéi rendelet folytán Ege (Egee) nevű, a Körös (Keres) folyó körül elterülő birtokával együtt különleges védelmünkbe és oltalmunkba fogadtuk. Ezért akarjuk, hogy bármilyen szabad állású emberek akarnának is a mondott földre menni, hogy ott időzzenek megtelepedés okából, szabadon menjenek és háborítatlanul időzzenek ott a mi különleges védelmünk és oltalmunk alatt, s élvezni fogják azt a szabadságot, amelyet ugyanezen János, ama birtok birtokosa biztosított. Benneteket pedig, valamennyi megyésispánt, várnagyot, nemest, officiálist vagy bármilyen állású embert..., akiknek ez [az oklevél] tudomására jut, szorgalmasan kérünk, hogy jobbágyaitokat, akik engedélyt nyerve és a jogos földbért lefizetve az előbb mondott Ege nevű birtokra akarnának átköltözni, szabadon és akadályozás nélkül engedjétek elmenni dolgaik és személyük sértetlenül hagyásával. És ezt akarjuk a piacokon és a közhelyeken nyilvánvalóan kihirdetni, különösképpen nektek, Gyomai (Gyuma) Betlen (Bethlen) fiainak adjuk igen erős parancsba, hogy András többször említett fiát, Jánost vagy birtokát semmiben se merészeljétek zaklatni, mást tenni se merjetek, egyébként bizonyosra vegyétek, hogy a mondott királynéi rendeletet megtartván, megtorlással vetünk gátat Jánost érő zaklatásaitoknak. Kelt Visegrádon, 1338. október 28-án. 48
