Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A megye születése előtt - 11. Vata fia Janus pogánykodása (Képes Krónika, XIV. század közepe)

ként említett elméletet GyöríFy György (A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig, 47-87. old., szó szerinti idézetek: 48., 583-584. old.) dolgozta ki, míg a másik magyarázat Kristó Gyulától (A XI. századi hercegség története Magyarországon, Bp., 1974., 40124. old.) származik. A dukátusi területre vonatkozó szakirodalom összefoglalása uo. 65-66. old. 28. jegyz. Békés megyének Biharhoz fűződő szoros kapcsolatait Györíry György (Tört. földr. I. 494., 574. old.) egyenesen a dukátushoz való tartozásuk tényéből vezeti le. 11 Hogy 1046-ot követően jelentős változás történt a békési területen, azt egy közvetett, Békéssel kapcsolatba nem hozható adat is valószínűsíti. Vata 1046-ban még Békés várbeli (de castro Belus) hatalmasság (bizonnyal törzsfő), míg fia, Janus, I. Béla király korában (1060-1063) varázslókat, táltosokat gyűjt maga köré, és nyilván pogány érzelmű, az új renddel szembenálló urakat szórakoztat. Mivel Janus 1060 körül már semmi esetre sem lehetett atyja várának, Békésnek az ura - legalábbis semmi nyom nem mutat erre, Janus ténykedése pedig kifejezetten ellentmondani látszik ennek -, mindenképpen arra kell gondolnunk: Vata törzsfő családját megfosztották békési várától, s a család kezében lévő békési terület túlnyomó része a király, illetve az e vidéken 1048-1050 óta fennhatóságot gyakorló herceg kezébe ment át. ... Sok idővel később [Vata] fia, Janus atyja rítusát követve sok varázslót, jósnőt és táltost gyűjtött maga mellé, akiknek bűvölése-bájolása révén igen kedves volt az urak előtt. Sok jósnője közül pedig egyet, a Rasdi nevezetűt, a legkeresztényibb Béla király fogatta el, és oly sokáig tartotta börtönbe zárva, amíg saját lábát megette, és ugyanott meghalt. Megíratott a magyarok tetteiről szóló régi könyvekben, hogy a keresztényeknek teljességgel tilos volt feleséget venni Vata és Janus rokonai közül, akik miként Dátán és Abiron az ótestamentumban lázadást támasztottak az Úr ellen, úgy ők is a kegyelem idején elfordították a magyarok népét Krisztus hitétől... Képes Krónika, XIV. század közepe. Kiadva: SRH I. 338. old. Latin. Geréb László (Képes Krónika, 112-113. old.) fordításának felhasználásával Kristó Gyula ültette át magyarra. - Vata fia Janus szerepét eltérően ítéli meg Gerics József (Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái, Értekezések a történeti tudományok köréből, Új sorozat 22., Bp., 1961., 67-68. old.; A Vata fiajanusra vonatkozó krónikahír magyarázatához. Klasszika-Fiiológiai Tanulmányok III. Szerk. Bollók János, 141-148. old.) és Kristó Gyula (Megjegyzések az ún. „pogánylázadások" kora történetéhez, 49-54. old.). Gerics József felfogása szerint Janus az 1061. évi felkelés vezetői között volt, míg Kristó Gyula nem tartja elképzelhetőnek az 1060-1061. évi mozgalom és Janus kapcsolatát. 22